• Zetelaky József enyedi felsőbb osztályos diák:
Szép, ártatlan leányarcú, tizenhét éves ifjú, Gerzson úr különös kegyence. Kimagasló szorgalmával osztályelső és több nyelven is beszél. Pl.: görögül, diákul, zsidóul és franciául. Verseket ír a télről, tavaszról, aratásról, villámlásról. A kémiai és fizikai kísérleteknél ő volt Gerzson úr segédje. Emellett szelíd, jóindulatú, szemérmes fiú, aki nem okoz gondot, bajt, nem támad, lázad, betartja a szabályokat.
• Karassiay Áron enyedi felsőbb osztályos diák: Karassiay Áron – József tanulótársa, barátja. Egy kissé nehézfejű, csöndes, hallgatag, fiú, akinek rettentő nagy ereje van, de soha nem keveredik verekedésbe. Rettentő erejét a fúrásban - faragásban vezette le, készítve mindenféle fizikai eszközöket a tanár úr számára.

• Tordai Szabó Gerzson, az enyedi kollégium rektorprofesszora:
Egy békeszerető, rendkívül erkölcsös ember, akit csak a tudományok érdekeltek. A kollégium falain belül szigorú rend és szabályok uralkodtak. A lányával, Klárikával lakott a kollégium tövében lévő emeletes házban.. A tudós professzorhoz csak két kedvenc diákjának Zetelaky Józsefnek és Karassiay Áronnak volt bejárása.
,,Csak a csendes, békességes tudományokat kedvelé, mint a csillagászat és mechanika, nem szereté pedig a históriát, Diákjainak soha nem volt szabad női alakra vetni szemeiket. A tánc, hegedűszó s száműzve voltak e körből; még a templomban is, nehogy a leányokra kacsintgathassanak. Mert kősziklára épült elve volt a nagytiszteletű úrnak, hogy fiatalembernek addig, míg meg nem házasodhatik, tehát míg iskoláit nem végezte és amíg nincs mit aprítania a tejbe, nem szükséges fehérszemélyeket ismerni, és minden, ami addig történik, csak hivalkodás és nem vezet jóra.,,

• Klárika a rektorprofesszor lánya: Szép, bátor tettével megmenti a várost.

• Trajtzigfritzig a labancok rablóvezére:

Egy minden hájjal megkent, rossz hírben álló gazember, aki nem kegyelmez senkinek. Kíméletlenül kifoszt mindenkit, aki az útjába kerül. Hogy célját elérje bármire képes, teljesen gátlástalan. Képmutató és hazug, mindenáron azt akarja elérni, hogy mindenki rettegjen tőle és fejet hajtson előtte.
,,Lova legszebb angol mén volt, ő maga ezüstcsillagos, láncszemből font páncélinget viselt aranysujtásos, meggyszín bársonydolmány felett, homlokát kecsegehátú rézsisak borítá, s páncélpikkelyes kesztyűkbe dugott kezeit széles, egyenes kardja markolatán nyugtatá. Széles, tunya képéből s nemtelen vonásaiból ugyan kirítt, hogy e pompához sem születése, sem érdemei nem juttatták; s ahány csojtár, ahány darab öltöny volt rajta, azon mind más név kezdőbetűi voltak hímezve; de ő azért elég méltóságot tulajdoníta magának, ha lovon ült, azokhoz, akik gyalog járnak, lenézőleg beszélhetni.”





• Bórembukk, Trajtzigfritzig labanc rablóvezér alvezére:

Bórembukk, egy ormótlanul nagy, tagbaszakad mészároslegény volt, szőretlen csontos pofával; ki Trajtzigfritziggel ellentétben igen nagy gondot fordított arra, hogy minél piszkosabb legyen.
,,Bőrködmöne csillogott a szennytől, s orcája bátran dicsekedhetett vele, hogy záporesőn kívül más vizet sohasem érzett. Minden fegyvere egy hatalmas taglóból állott, mellyel egy csapásra le bírta fél kézzel ütni a tulkot.,,

• Balika, a kuruc rabló:
Balika, a kurucvezér, aki lakott a Torda-hasadék egyik barlangjában, melyet máig is Balika-várnak neveznek.

• Tóth János a nemes város főbírája