3 férfi szövetsége.

A triumvirátus jelentése: három férfi szövetsége. Vagyis a ”köztársaság megmentésére létrehozott három férfiból álló testület” (triumviri rei publicae constituendae). A Római Birodalom története folyamán két triumvirátus köttetett. Ezek közül, csak a második volt hivatalos az első érdekszövetség titokban köttetett ezért sosem volt hivatalos, állami jellegű. Mindkét szövetség a köztársaság válságának időszakában jött létre azért, hogy az azonos – vagy közel azonos – befolyással és hatalommal bíró politikusok a saját karrierjük érdekében ahelyett, hogy egymás ellen folytatnának harcot, az azonos érdekeik miatt összefognak, és érdekellentéteiket félretéve összehangolják működésüket. Teszik ezt azért, hogy együtt közös erővel, összehangoltan vehessék fel a versenyt a karrierjük útjában álló ellenfeleikkel szemben. A triumvirátus mindkét esetben a felek rivalizálásához, majd az egyeduralom kiépüléséhez vezetett.

Az I. triumvirátus: Caius Iulius Caesar, Cnaeus Pompeius Magnus és Marcus Licinius Crassus között jött létre. A három politikus titokban megállapodott, hogy korábbi érdekellentéteiket félretéve összehangolják működésüket. Caesar a gallusok és a germánok elleni háborúban növelte a dicsőségét. Kr. e. 55-ben Pompeius és Crassus konzulságot viselt. Leteltével Crassus Syriát kérte tartományul, abban a reményben, hogy ott tovább növelheti a gazdagságát. De a pártusok elleni háborúban csapdába csalták és meghalt. Pompeius a szövetség zálogaként feleségül vette Caesar leányát, akinek a halála után a viszonyuk megromlott. 49-ben Caesar átlépve a Rubiconon, megütközött vele. Pompeiust végül a katonái ölték meg. A szövetségből egyedül Caesar maradt, aki diktátor lett.

II. triumvirátus: Kr. e. 43 –ban 5 évre, majd 37-ben további 5 esztendőre meghosszabbított hivatalos törvénnyel (a lex Titia által) létrehozott érdekszövetség volt, amely Marcus Aemilius Lepidus, Marcus Antonius és Caius Octavianus között jött létre. Hármójuk szövetségét senatusi felhatalmazás is megpecsételt. Ez volt az első és egyetlen hivatalos triumvirátus. A határozat alapján „tresviri rei publicae constituendae” felosztotta egymás között a birodalom ellenőrzésük alatt álló, nyugati felét (Lepidus Hispaniát és Gallia Narbonensist, Antonius Gallia Cisalpinát és Transalpinát, Octavianus pedig Itáliát, a szigeteket és az afrikai tartományokat kapta meg) és 5-5 évre rendkívüli teljhatalmat kaptak. Szövetségüket újból megújítva Antónius zálogképpen feleségül vette Octavianus húgát, Octaviát. De az ellentétek kiéleződtek. Octavianus előbb Lepidust száműzte, aztán Actium közelében Kr. e. 31-ben döntő csatában megverte Antóniust, aki Egyiptomba menekülve öngyilkos lett. Így lett egyeduralkodó Octavianus - a későbbi Augustus császár.