Magnézium (Mg): Az Mg atomnak 12 elektronja van, és a külső héjában 2 vegyértékelektron található. Az ionizációs folyamat során a magnézium atom leadhatja ezeket a vegyértékelektronokat, hogy stabilizálja magát. Így az Mg atom ionizálódik, és az Mg^2+ iont kapjuk, amelynek a képlete Mg²⁺.

Foszfor (P): A P atomnak 15 elektronja van, és a külső héjában 5 vegyértékelektron található. A foszfor stabilizálása érdekében az atom felvehet 3 elektront a külső héjába. Ezáltal az atom negatív töltésségű ionná válik. Az így létrejövő foszfor-ion képlete P³⁻.

Oxigén (O): Az O atomnak 8 elektronja van, és a külső héjában 6 vegyértékelektron található. Az oxigén stabilizálása érdekében az atom felvehet 2 elektront a külső héjába. Így az oxigén atom az O²⁻ ionná alakul, aminek a képlete O²⁻.

Brom (Br): A Br atomnak 35 elektronja van, és a külső héjában 7 vegyértékelektron található. A brom stabilizálása érdekében az atom egyetlen elektront felvehet, így az Br atom Br⁻ ionná válik, aminek a képlete Br⁻.

Bór (B): A B atomnak 5 elektronja van, és a külső héjában 3 vegyértékelektron található. A bór stabilizálása érdekében az atom egyetlen vegyértékelektront leadhatja, így az B atom B³⁺ ionná válik, aminek a képlete B³⁺.

Kripton (Kr): A Kr atomnak 36 elektronja van, és a külső héjában 8 vegyértékelektron található. A kripton stabil konfigurációval rendelkezik, mivel a külső héjában a maximális 8 elektron van, ami az eddigi vegyértékelektronjainak számának megfelel. Ezért a kripton nem fog elektronokat felvenni vagy leadni, és az atom nem ionizálódik.