Az első nap harmadik novellája a tényleges szövegkezdet előtt a történet tartalmi összefoglalásával indul. Ez a témamegjelölés befogadói elvárásokat támaszt, melyek beigazolását maga az írásmű szolgálja. A novella elbeszélője Filoména, aki megszólalásában az előző elbeszélőre, Neifile-re hivatkozva meséli el a maga történetét. Bevezetőjében megfogalmazza azt az általános érvényű igazságot (az okosság minden veszedelemből kimenti az embert), aminek bizonyítását az éppen elbeszélendő történettől várja. Így találkozik a befogadó elsődleges és másodlagos elbeszélővel, valamint történeten belüli történettel. Filoména a novella tanulságaival kapcsolatban nem foglal állást; a példázatos cselekmény megértését és tanulságok megfogalmazását a befogadókra bízza.

A történet két szereplője, Szaladin és Melkizedek az egzotikus Kelet figurái. Szaladin Babilónia szultánja, aki háborúskodása közepette elvesztette mesés vagyonát. A pénzhiányon egy fösvény, zsidó uzsorás, Melkizedek tőrbe csalásával kíván felülemelkedni – szellemi csapdát állítva neki. A három világvallás (zsidó, muszlim, keresztény) közül az igazi megnevezésének a feladatával bízza meg. Ez a találós kérdés lesz a kölcsön folyósításának záloga. A bölcs zsidó azonban észreveszi a cselt, és túljár Szaladin eszén: a kérdésre ugyanis egy példázatos történettel felel. Ez, a feltett kérdésre bölcsen, és a gyűrű-párhuzammal metaforikusan adott „válasz” a három világvallást egyenrangúnak, egy közös kiindulópontból eredőnek tekinti. A novella végére Szaladin és Melkizedek elismerik egymás szellemi nagyságát és ravaszságát, majd jellemükben megváltozva, immár őszintén, egymást segítve és tisztelve engesztelődnek ki egymással.