Lázár Ervin: A kovács

- A szerző a 20.századi magyar próza egyik kiemelkedő alkotója, akit a gyermek és a felnőtt olvasóközönség is ismer

- A Csillagmajor kötetben megjelent novella mesei elemekből építkezik, érezhető a jó (kovács és a falu) és a rossz (az ördög) szembenállása, egyértelmű értékítélete (a kovács minden elemében szimpatikus, pozitív hős, az ördög még ördögsége nyilvánvalóvá válása előtt is unszimpatikus, ahogy ez a gyermekmesékben is szokásos ábrázolás)

- A novellában a népi hős, a kovács, leleménnyel, okossággal és fizikai rátermettséggel bánik el az ördöggel és lovával, a mű végén visszaadva a világ természetes egyensúlyát, miszerint az ördög visszakerül a pokolba, ahova való

- A narráció és a szereplők kommunikációja:
o a narráció a mesékre jellemző módon sejtetéssel indul (kénszagot érzek) majd egyértelműsíti a helyzetet (meglátják a szarvakat stb)
o a szöveg párbeszédre és leírásra épít : a párbeszéd a segéd és a kovács között egy bizalmi viszonyt mutat, amelyben a kovács védelmező szerepben, egyfajta mesei hősként jelenik meg, aki szellemi-fizikai többlettel rendelkezik; illetve párbeszéd zajlik az ördög és a kovács között, ahol az ördög esetén kimondott és ki nem mondott szándékot láthatunk, hangneme tiszteletlen, rátarti, ezt a szerzői leírások is erősítik („böffent a bájgúnár)

- Ördög szándékai: Kimondott és kimondatlan szándékok érezhetők, kimondott szándék a lovának megpatkoltatása, kimondatlan mesei szándék:a gonoszság földön faló szállítása, a képesség, hogy lován az ördög az emberek világában legyen

- Érezhető az ördög nagyképűsége, hogy az emberek között „nyeregben érzi magát”, nem hiszi, hogy a „híres kovács” meg tudná patkolni a lovát, e kapcsán fel is fedi természetfeletti voltát (kézzel fogja meg a forró patkót)

- Az ördög megjelenésére a lakosság, Rácpácegres egy emberként sereglik a műhelyhez, ezt a közösséget képviseli a kovács, akiben az egész falu egyénisége egyesül

- A kovács nem hátrál meg a lehetetlennek tűnő feladat elől, érzi annak nagyobb súlyát és ebben a közösség is társa, hiszen a tömeg pár perc alatt vasak tömegét viszi a kovácshoz, hogy az teljesíteni tudja az ördög kérését, illetve kimondatlanul is bíznak a kovácsban, hogy képviseli őket az ördöggel szemben, elfogadják, hogy a kovács még vasat kér, és ezzel céljai vannak a patkoláson túl.

- Az egyén (kovács, kisinas és a falu) egységét jelzi, hogy a fizetséget a kovács azonnal a pokolra süllyedő ördög után hajítja, senki se nyúl érte, a közösség tisztasága jelenik meg, a magasabb erkölcsiség

- A szöveg mesei-mitikus világában a közösségért tevékenykedő ember (kovács) megbirkózik a kétkezi munka, a tehetség és az okosság eszközével az embereket vélhetően megrontani szándékozó ördöggel, azt visszaküldi a saját helyére, el az emberek világából, amellyel visszaáll a mesék és a világ rendje. A gonosz elnyeri méltó helyét, az emberek pedig megmutatják, hogy a közösség ereje miben áll, hogyan győzheti le a jó a rosszat.

- A mű végén ezt a helyzetet a szerző az állandóság felé tágítja (ma is hallhatja akár az olvasó is a sátán küzdelmét a föld alatt)