A vége olyan egyszerű lett, hogy elképzelhető, hogy van egyszerűbb megoldás is, de én most nem tudok másba belegondolni...

Ha gyorsul egy koordináta-rendszer, akkor az abban lévő megfigyelő (most a víz) úgy érzékelheti, mintha ellenkező irányú 'gravitáció' hatna rá.

Mondjuk ha egy villamosban utazol ami előre gyorsul, akkor a lelógó kapaszkodók hátra hajlanak. Ugyanis nem csak a `vec g` gravitáció hat rájuk, hanem a `vec v=-vec a` virtuális gravitáció is. A kettőnek az eredője `vec g + vec v = vec g - vec a` hátrafelé hajlik el a függőlegestől, ebbe az irányba dőlnek meg a kapaszkodók.

A lejtőhöz rajzolj mindenféle vektorokat...
Most a 30 fokos lejtőn a tartály a lejtő irányában gyorsul `a=g·sin\ 30°=g/2` nagyságú gyorsulással (ez ugye tiszta?)
A `vec g` lefelé hat, az `vec a` ellentettje (`vec v`) ehhez képest 90°+30°-os szögben kicsit felfelé. Ezek vektoriális összege kellene:

A `vec v` vektort bontsuk fel vízszintes és függőleges komponensekre:
`v_f = v·sin\ 30° = v/2 = g/4` felfelé
`v_v = v·cos\ 30° = v·sqrt(3)/2 = g·sqrt(3)/4` hátrafelé
Ehhez kell hozzáadni a lefelé mutató `g`-t, amiből `g-v_f` lesz lefelé: `g·3/4`

A függőlegeshez képest ez `α` szögben áll:
`"tg"\ α=v_v/(g-v_f)=sqrt(3)/3`
`α = 30°`

Erre merőleges lesz a víz szintje a tartályban. Ez bizony azt jelenti, hogy párhuzamos lesz a lejtővel!

(Ha lenne súrlódás, ami miatt a gyorsulás nem pont `g·sin\ 30°`, akkor kicsit más irányban állna.)