Remélem még tudok segíteni:

A költemény egy reggelre utal, amely a Derengő tér nevű helyen játszódik. A reggel homályos, a fényvonal, amely behasít a redőnyön, csak részben áttöri a sötétséget. A szürke, síkos és egyenes képekkel a reggel egy unalmas, kihalt hangulatát sugallja.

A költő azonban megfelelő stilisztikai eszközökkel, mint például a hasonlatokkal, ellentétekkel és metaforákkal, érzékelteti az ébredés atmoszféráját, amelynek eredményeként a szürkeség és az unalom helyét egy varázslatos, álomszerű világ váltja fel.

A lassú mozdulatokról szóló hasonlat az alvásból való fokozatos ébredésre utal, amely olyan érzetet kelt, mintha valaki félhomályos víz alatt mozogna. Az aranyport és csillámhomokot összekapcsoló hasonlat a látható térben lévő álomszerű ragyogást és érzéki hatást sugallja.

Az álmokból való felébredést a meztelenségre vonatkozó képek jelenítik meg. Az álmok világában az egyén általában meztelen, és a költő használja a "takaratlanul mozog" kifejezést, hogy hangsúlyozza az álmok valódiságát. A "fehér csíkokra szaggatja a bőrét" metafora a fénytörésre utal, amely a szürke reggelben megjelenik. Az "árnyéksávokká, szempillák között pörgő körökké" és "láng csap ki a kar úszó ívéből" metaforák tovább fokozzák az érzéki hatást.

A költő a költemény befejezésével visszatér a reggel szürke valóságához, ahol a felébredés pillanata megtöri az álmok világát, és a redőny felrántása jelzi az ébredés pillanatát. Összességében a költő a stilisztikai eszközök széles skáláját használja a reggel álomszerű hangulatának ábrázolásához.