• Az amnesztia, magyarul közkegyelem (a görög közbocsánat szóból) a bűncselekmények vagy bűntettesek egész kategóriáira kiterjedő kegyelem. A közkegyelmet az Országgyűlés törvény útján gyakorolja, általában csak a csekélyebb súlyú, illetve gondatlan bűncselekményekre terjed ki. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc vezetőinek a nagyhatalmak amnesztiát szavaztak. A forradalom leverésében döntő szerepet játszó Orosz Birodalom uralkodója I. Miklós orosz cár is kegyelmet kért a "megtévedetteknek", az osztrák császári ház azonban ? (a későbbi amnesztiák forrásában utalnak egy korábbira is, de ennek ideje, körülményei ismeretlenek.[4])
• 1948 Azok az emberek szabadulhattak, akik különféle bűncselekményekkel segítették úgymond a kommunisták előretörését. (1948: VI. törvénycikk)
• 1950
• 1953 (Az 1953-as közkegyelemig három amnesztia is volt.), Sztálin halála utáni amnesztia. 1953. évi 11. törvényerejű rendelet az év júliusában jelent meg, és augusztus 1-jétől indultak a szabadítások.[4]
• 1959
• 1960 - 1960. április 1-jén Magyarország felszabadulásának 15. évfordulója alkalmából kihirdették a részleges politikai közkegyelmet.
• 1963 - 1963. március 21-én Kádár János bejelentette a részleges amnesztiát, az erre vonatkozó törvényerejű rendelet szerint kegyelmet kaptak mindazok, akik a „személyi kultusz éveiben hatalmukkal visszaéltek”, az „ellenforradalmi cselekmények” miatt elítéltek, valamint akik 1957–63 között követtek el államellenes bűncselekményt.[4]
mégis a véres megtorlás mellett döntött. 1850. januárjáig 120 halálos ítéletet hajtottak végre.[2]

a politikai rehabilitáció címén járó juttatások 16,2 százalékkal emelkedtek. Ilyen juttatás illeti meg a kitelepítetteket, az internáltakat, a munkaszolgálatosokat és az 56-os elítélteket. A politikai rehabilitáció címén járó nyugdíj-kiegészítések folyósítása megtörtént, a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság mind a visszamenőlegesen járó különbözetet, mind a megemelt összeget kiutalta.