Remélem tudtam segíteni ez egy rövid fogalmazás.
Bikakaland

Toldi Miklós négy napja volt már úton, amióta bujdosásra adta a fejét és el kellett hagynia édesanyja házát.

Sem étel, sem ital, sem pénz nem volt már a tarsolyában, csak gombát evett, amit az útszélen talált.

A hosszú gyaloglás után csüggedten, fáradtan érte el Pest városát, a magas házak között a keskeny utcákon bolyongott, majd egy padon pihent meg.

Egyszer csak hangos kiabálásra, rémült sikoltozásra lett figyelmes.

Az utcán járó-kelő emberek fejvesztve menekültek egy vágóhídról megszökött, megvadult bika elől.

A hatalmas állat fújtatva, prüszkölve rohant végig a keskeny utcán, a füléből folyt a vér.

A mészároslegények utána iramodtak, kötelekkel a kezükben, hogy valahogy hurkot dobjanak a szarvára, lábára.

De jobbnak látták mielőbb fedezékbe vonulni, s csak mikor magukat biztonságos helyen tudták, akkor szóltak a kutyáknak. A vágóhíd mellett hat erős szelindek tanyázott, ezek iramodtak a megvadult, szilaj bika után.

Egyik az oldalának, másik a fülének esett, de megállítani nem tudták. Az állat még a rátámadó kutyákkal is elbánt, szarvával felnyársalva őket.

Mikor a bika végzett az ebekkel, az előtte rohanó, menekülő emberekre támadt. A nők sikoltozva próbáltak kitérni előle, a férfiak pedig elébe akartak kerülni, hogy útját állják.

Toldi nem futott el, a figyelmeztetések ellenére magabiztosan, bátran kiállt az utca közepére és bevárta az arra rohanó vadállatot.

Lábával egy erőset dobbantott, egy hatalmasat ordított, ezzel egy pillanatra megzavarva a bikát. Az állat ekkor fújtatva, lábával a port kaparva, szarvával ide-oda hadonászva támadásra készült. Toldi Miklós hatalmas erővel ragadta meg mindkét szarvát, feltartóztatta és bevonszolta a vágóhídra.

Kiáltott a mészároslegényeknek, akik kötelekkel az állat szarvát "lenyűgözték" odakötözték az első lábához, majd egy vastag gerendához.

Toldi dolga végeztével le akart pihenni a vágóhíd mellett, hogy kifújja, kipihenje magát, de hőstette ellenére elzavarták onnan.

Mint egy kutyának, egy darab májat vetettek elé a porba, köszönetképpen.

Miklós egy kóbor ebnek hagyva a darab húst, eloldalgott onnan, fel sem fogva az emberek hálátlan viselkedését, akik az életüket köszönhették neki.

De nem rágódott sokáig a történteken. Se tűzhelye, se szállása nem volt, kivert kutyakánt bolyongott a városban, amikor ismét a temetőben találta magát.

Gondolatai a cseh vitézen jártak, aki megölte az özvegy két daliás fiát, s akin ő, ha törik, ha szakad bosszút akart állni.

Nem tudom, elég lesz-e ennyi ? Írd át a saját szavaiddal, egészítsd ki, ha valami szerinted kimaradt !

Vagy ha esetleg tartalom kéne
.
Kilencedik ének

Miklós eközben felér Pestre. Egy utcai padon üldögélve nagy lármára lesz figyelmes: a vágóhídról elszabadult egy bika, s a vágóhídi legények kutyákkal próbálják megfogni, ám a bika mindegyik kutyát megöli. Az egész utcában nagy a rémület, senki nem mer közelíteni az állathoz. Miklós azonban az utca közepén elébe áll az állatnak, egy nagy dobbantással és kurjantással lecsillapítja, majd szarvánál fogva visszavezeti a vágóhídra. Nagy csodálatot kelt az emberekben, de nem hálásak érte: egy darab májat vetnek oda neki, és nem hagyják, hogy a vágóhídnál aludjon. Miklós ezért a temetőbe megy, hogy felkeresse az özvegyasszonyt és elkérje tőle halott fiai fegyverzetét. Az asszonyt azonban nem találja sehol, s végül a temetőben hajtja álomra a fejét.

Légyszi majd jelöld megoldásnak!