Hunyadi Mátyás az 1450-es évek közepétől 1490-ig Magyarország uralkodója volt. Számos intézkedést hozott a királyság modernizálására és erősítésére. Az alábbiakban néhány jellemző intézkedése és a kortársai reakciói láthatóak:

Hadsereg reform: Hunyadi Mátyás az első magyar király volt, aki az állandó hadsereg kiépítésére helyezte a hangsúlyt. Az új rendszer szervezett és jól felszerelt hadsereget biztosított, amely képes volt hatékonyan védeni a királyság határait. A reformok elnyerték a nemesség és az egész társadalom támogatását.

Gazdasági intézkedések: Hunyadi Mátyás a gazdaság fejlesztésére is nagy hangsúlyt fektetett. Támogatta a kereskedelmet és a manufaktúrákat, valamint az agráriumot is modernizálta. Ezen intézkedések a gazdasági növekedést hozták, azonban a nemesek és az egyház negatívan reagáltak, mivel csökkentették a hatalmukat és jövedelmeiket.

Kultúra támogatása: Hunyadi Mátyás a reneszánsz stílust népszerűsítette a királyságban. Támogatta a művészeteket, a tudományt és a kultúrát. Ez elősegítette a kulturális fejlődést Magyarországon, és nagy hatással volt a királyság képére az európai politikában.

Összességében Hunyadi Mátyás királysága alatt a gazdasági és kulturális modernizáció folyamatát erősítette, és sikerült megszilárdítania a királyság határait. Bár a reformok néha ellentmondásosak voltak a hagyományos hatalmi viszonyokkal szemben, a királyi hatalom megerősítése és a modernizáció iránti elkötelezettsége miatt, Hunyadi Mátyás a magyar történelem egyik kiemelkedő alakja lett.

Hunyadi Mátyás (1443-1490) magyar királyként és később cseh és német-római császárrá avanzsálva a középkori Magyarország egyik legnagyobb uralkodója volt. Az előbbi idézetben megjelenő Heltai Gáspár dicsérete jól mutatja, hogy Mátyás uralkodása idején számos pozitív változás történt az országban.

Mátyás uralkodása során az egyik legjelentősebb intézkedése az volt, hogy függetlenítette magát a nemesi tanácsoktól, és a saját esze és akarata szerint kezdett el kormányozni. Ez a nemesi tekintély csökkenését és az esetleges összeesküvések felszámolását szolgálta. A második idézet szerint az érsek (Vitéz János, esztergomi érsek) azért lett összeesküvő, mert úgy érezte, hogy az uralkodó lerázta magáról a főemberek tanácsának függőségét. Az adók kivetése is számos ellenséget szerezhetett a királynak, bár az idézet szerint ezek a hadiadók szükségesek voltak a folyamatos háború miatt.

A harmadik idézet ellentmondásosan írja le Mátyás hatalomra kerülését. Az idézet szerint Mátyás betolakodóként és erőszakos elfoglalóként került hatalomra, rokonai segítségével és erőszakkal szerezve meg az országot. Az idézet továbbá azt állítja, hogy az országát erőszakkal kormányozta és törvénytelen adókat vetett ki. Azonban az idézet az uralkodó kultúrtámogatását is elismeri, és azt mondja, hogy Mátyás törekedett arra, hogy Magyarország Pannónia második Itáliája legyen, és hogy támogatta a különböző művészeti ágakat és tudományokat.

Mátyás uralkodása idején a kultúra és művészetek is nagyobb fejlődésnek indultak Magyarországon. Ő maga is nagyon szerette a művészeteket, különö

sen a könyveket, és számos híres könyvtárat és kódexet birtokolt. Emellett a reneszánsz művészeteket is támogatta, és a kor legnevesebb művészeit és tudósait hívta meg udvarába, mint például Botticelli, Pisanello, vagy Filippo Lippi.

A korszak nagyobbítására és erősítésére is törekedett. Megszilárdította a hatalmát, és igyekezett a nemzetközi viszonyokat is javítani. Szövetséget kötött III. Frigyessel, a Csehországban uralkodó Habsburg királlyal, és a törökök ellen is sikeres hadjáratot vezetett. Bécs és Buda közötti kapcsolatokat is erősítette, és sikerült megszereznie Szlovákia és Szilézia egyes részeit is.

Az idősebb Korvín Mátyás halála után azonban hamar véget ért a korszak. A következő uralkodó, Ulászló nem volt olyan erős, mint elődje, és a következő évszázadban Magyarország egyre inkább a Habsburg Birodalom uralma alá került.

Összességében Hunyadi Mátyás uralkodása idején Magyarország egy virágzó, fejlődő ország volt, ahol a művészetek és tudományok is nagyobb figyelmet és támogatást kaptak. Az uralkodó maga is rendkívül tehetséges és okos volt, bár néhány intézkedése miatt nem mindenki szerette őt. A korábban említett negatív vélemények azonban részben a későbbi idők történelmi-politikai érdekeinek tükrében alakultak ki, és nem feltétlenül felelnek meg a valóságnak.