Az atomerőművek általában a természetben előforduló urán-izotópokat használják, de azokat kicsit dúsítják, főként az urán-235-öt, ami szegényebb az urán-238-nál. Az urán-235 magja lassú neutronokkal ütközve kettéhasadhat, míg az urán-238-nek csak több energiára van szüksége ehhez. Az urán-235 a fisszió során szabaduló neutronokkal további atommagokat képes spaltálni, és így egy láncreakciót indítani, amelyből nagy mennyiségű hő termelhető.
Az atombombáknál azonban nagyon magas urán-235 koncentrációt használnak, amelyet nagyon speciális centrifugákkal vagy más módszerekkel lehet előállítani. Ez az ún. fegyverminőségű urán-235 legalább 90%-ban tartalmazza az izotópot.

Az urán-235 aránya általában körülbelül 0,7-0,8% a természetben előforduló uránban. Az atomerőművekben használt urán dúsítása körülbelül 3-5% körül van, míg az atombomba előállításához szükséges urán-235 izotóp aránya legalább 90% vagy annál nagyobb.