Szerintem ebből, már egész jól el lehet indulni.

József Attila (1905-1937) magyar költő, akinek életműve a 20. századi magyar irodalom kiemelkedő alkotásai közé tartozik. Pályafutása során több fontos alkotást hozott létre, amelyek közül sok azóta is a magyar irodalom ikonikus darabjai közé tartozik.
József Attila 1924-ben, még fiatalon mutatkozott be a Nyugat című irodalmi folyóiratban, ahol Hamvas Béla és Kosztolányi Dezső felkarolta őt. 1925-ben jelent meg első kötete, a Szépség koldusa, amely azonnal nagy sikert aratott. 1927-ben került először pszichiátriai kezelésre, majd 1928-ban elhagyta az orvosi egyetemet és Budapestre költözött.
Pályafutása során József Attila számos jelentős művet alkotott, mint például az 1926-ban megjelent A kétkezi munka dicsérete, az 1934-ben írt Tiszta szívvel, az 1936-ban kiadott Nincsen apám, se anyám című kötet, valamint a halála után 1937-ben megjelent Epilógus című verseskötet.
József Attila költészete a modernizmus és a szimbolizmus hatását mutatja, de egyéni hangvételével és sorsát megjelenítő verseivel újat hozott a magyar irodalomba. Versmondása, szavalói képességei és lírai érzékenysége egyedülállóvá tették az irodalmi életben. Az ő nevéhez kötik a modern magyar líra egyik legismertebb és legmeghatározóbb darabját, az Adj hozzá valamit című verset is.
Sajnos, József Attila élete tragikus véget ért, 1937-ben öngyilkos lett. Halála után azonban művei egyre nagyobb elismerést és tiszteletet kaptak, és azóta is népszerűek, hatnak a mai olvasókra és irodalmi alkotókra.