Szent László (1040-1095) magyar király volt, aki alapjaiban formálta meg a magyar törvénykezést. Ő volt az első, aki leírta a magyar törvényeket, amelyeket a királyi udvarban tartott ülésen hoztak létre. Szent László törvényei számos területen, például a birtokjogban, a házasságban és a büntetőjogban rendelkeztek. Ezen törvények segítségével szabályozta a magyar társadalom életét, valamint megerősítette a királyi hatalmát és a rendet.

Könyves Kálmán (1116-1131) magyar király volt, aki szintén nagymértékben formálta meg a magyar törvénykezést. Ő hozta létre a királyi törvénykönyvet, amelyet "Kálmán-törvényeknek" neveznek. Könyves Kálmán törvényei nagyrészt Szent László törvényeinek fejlesztett változatai voltak, de új elemeket is tartalmaztak, például a kereskedelemre vonatkozó szabályokat és a birtokjogot. Az ő törvényei sokat segítettek a magyar társadalom fejlődésében és a királyi hatalom megerősítésében.