Kosztolányi munkásságában nagy szerepet kapott az elmúlás és halál kérdése, illetve a boldogság kutatása. Műveiben mesteri módon alkalmazza a szavak erejét és a különféle költői képek, szimbólumok alkalmazását, melyekkel játékosan tudta közvetíteni mondanivalóját.

A Vörös hervadás című verse sokban hasonlít az Őszi reggeli című költeményéhez: hasonló a természeti kép alkalmazása, illetve a képből való elmélkedés levezetése. Kosztolányi az őszi természetet látva - ahol minden vörösbe öltözködik - gondolkodik el az emberi életen. Ellentétben áll az őszi pompa és az utána várható, halált jelképező tél.

A cím alapján egy étlap kínálata is lehetne. Kicsit furcsa ugyan, hogy egy étkezési forma évszakhoz van kötve, de végül is nem erről van szó. Kosztolányi borongós, könnyű fájdalmakkal teli fantáziája, csak, mint ugródeszkáról rugaszkodik el, az élet mélyebb jelentésű, titokzatos, homályos kérdései felé. E lírai csendélet Kosztolányi mindig visszatérő, önkínzóan kedves témáinak egyikével: az elmúlással foglalkozik. Mindezt finoman, árnyaltan , alig tettenérhetően. Nem beszél az öregségről, az idő múlásáról, netán a kegyetlen és kikerülhetetlen halálról. Mégis minden egyes mozdulata, minden dús szépséggel „megfestett” képe vészt jóslóan valami kimondatlan veszélyt, fenyegetettséget sugall. Látszólag a mű nem más, mint csodálatos színekben pompázó, kiragadott pillanatkép, mely mozdulatlanságával, illetve pontosan kimért mozdulatrészekben rögzíti a valóság egy nyugalmasnak tűnő, de nyugalmatlanságot árasztó feszültségét. És eközben a szerzemény dúskál a káprázatos színek, formák, illatok, érzékek megfogalmazásában. Bizony, ez a sok szépség csak az elmúlás, az életből való kivonulás érzetét erősíti fel a költőben. Dekadens szemléletre utal.
Egyetlen szikár, szenvtelen, de annál tömörebb mondattal jelzi ezt félreérthetetlenül: „Jobb volna élni” Kosztolányi egész költészetében a pesszimizmus átfogó életérzéssé teljesedik ki, és ő sok kísérletet tesz arra, hogy mindezt velünk is megossza. A vers legalább három különböző részre tagolható. Az első rész, maga a gyümölcsöstál nagyívű, érzékletes leírása. A második szerkezeti szakaszban a költő sajátos esztétikai következtetésre jut. A harmadik rész, pedig egy áttételes üzenet, amely a szerző számára erről az erősen ábrázolt képről asszociálható. Keret nem található benne. A versekben oly gyakran fellelhető tetőpont is sajátosan jelenik meg itt, az erőteljes, már-már harsányan ábrázolt elemekkel szemben, a már előbb is idézett száraz, kijelentő mondat: „Jobb volna élni” Nominális stílusú, mivel a névszók többségben vannak, ámde az az egy-két pontosan elhelyezett ige-állítmány szinte szétrobbantja a gyönyörűségtől feszülő csendéletet. (pl. elgurul, iramlik) Az ábrázolás nyugalma, visszafogottsága nem tűr felkiáltójelet.