Régóta foglalkoztatott a gondolat milyen lenne egyedül, csendben a természetet hallgatva kirándulni. Szép idő volt szombaton, hát vettem a hátizsákomat és a túra cipőmet és útnak indultam.
Eleinte hiányoztak a barátok akikkel beszélgetni viccelődni lehet. Még sosem indultam útnak egyedül.
Gyönyörűen sütött a nap. A fák levelein pajkos napsugarak táncoltak. Az őszi erdő ezer színben pompázott.Mivel nem volt kivel beszélgetni sok gondolat járt a fejemben most tudtam befelé, magamra figyelni. Az erdő készül a télre aludni fog szines levelek bogyók nélkül. Mivel tudom hogy tavasszal felébred és újra él ez nem töltött el szomorúsággal. Azt hittem magányos leszek ha egyedül jövök kirándulni de az élet ezer arcával nézett rám a természet, szinte befogadott, körül ölelt. Őzek, vaddisznók nyomában jártam. Láttam ahogy egy róka átszalad két bokor között.Kíváncsian nézett rám. Azt hittem félnék ha erdei állat jönne a közelembe. Eddig ilyet nem tapasztaltam,mert a barátaimmal túl hangosak voltunk és minden állat messze szaladt.Nem féltem tőle csak néztük pár másodpercig egymást aztán elszaladt, elnyelte a sűrű bozót.
Madarak vidám csivitelését hallottam.Eddig sosem figyeltem erre.Mintha beszélgetnének egymással.
Végül haza indultam hogy ne érjen a sötétség az erdőben.Nagyon sok érdekes élménnyel gazdagodtam.