Neve szimbolikus. Az óév kezdetét és az újév elejét jelképezi. Az eszményi jövő és a valós jelen között álló szereplő. Tipikus szentimentális figura. Az emberek szívtelenek,a társadalom elviselhetetlen, ez ellen Szilveszter fellázad és helyes útra akarja téríteni a világot.

A mű elején még egy vallásos ember,bízik abban,hogy Isten majd jóra fordítja a sorsát. Ám ez nem történik meg, a mű végén már zsarnoknak nevezi,átkozza és megtagadja.
Magányos hős,nem csak a körülményeknek köszönhetően, hanem saját akaratánál fogva sem áll be a "sorba". Az erény megszállotja. Vezérelvei a szív és a lelkiismeret.
Példaképe csakúgy mint Petőfinek Rousseau: A természetszeretetet/természetességet helyezi előtérbe, megveti a társadalom látszatértékeit.