Szia! Én tudok segíteni, leírom röviden a tartalmát. Bízom benne, hogy így megérted a művet, de ha nagyon unatkozol, akkor elolvashatod, mivel szuper könyv, nem unalmas.

Ha Daniel Defoe regényét ha a kezünkbe vesszük, akkor megtudhatjuk belőle, többek között a címből is kiderül, hogy Robinson Crusoe a regény főhőse. Crusoe szülei akarata ellenére is felszerette volna fedezni a világ rejtelmeit, és így is tett, de utazása nem volt unalmas. Egy szempillantás alatt a gyermek hatalmas problémákkal találkozott, mivel az első út alatt egy viharos hajón találta magát, ahol azt a fogadalmat tűzte ki a szeme elé, hogyha ezt a kalandot túléli lemond a kalandvágyó természetéről, de a vihar után gyorsan elfelejtette ezt a gondolatát. A vihar után jelentős szerepet játszott Robinson fejében a lelkiismeret-furdalása, sokszorosan elgondolkodott édesapja intelmein. Hazaút helyett ismételten a kalandot választotta az ifjonc gyermek, és nekivágott a második útjának is. A második része a túrázásának jobb élményeket nyújtott Robinson Crusoe felé, mivel egy sokkal nyugodtabb környezetben találta magát, ahol még a kilátásban is gyönyörködhetett. Az uticél végén a kapitány útitársával együtt azaz Robinsonnal jobb életmód elé álltak, mivel a jólét várta őket. A "visszaútnál" már haza szeretett volna térni főhősünk, de a kapitány marasztalta, és így ismét nekivágtak a világnak. Az út során hatalmas légáramlat keletkezett, és a vihar ismét felütötte a fejét. A hajó felborult, és a hullámoknak köszönhetően egy elhagyatott szigeten találta magát, amikor felébredezett. Hatalmas félelem játszott benne az első éjszaka alatt, és a biztonság fenntartása érdekében alvóhelyét egy fára célozta meg, de az éjszaka rosszul telt, a félelem érzése miatt. Megkezdte felépíteni, kialakítani az életét az új otthonában a szigeten, és a következő napokban megpróbálta megvalósítani az otthonát. Elemózsia után kotorászott, és egy jó minőségű anyagból készített magának fekhelyet, a minőség alatt a körülményekhez való színvonalat célszerű gondolni. Fegyvert alakított ki, de a sziklán még osztrigákat is meglelt. Megpróbálta kialakítani a vadászati életmódot a sziget nyújtotta lehetőségekkel. Megpróbált mindent felhasználni, a javára fordítani amit készített, amit vadászott, amit alakított. Egy nap folyamán új barátokra lelt, kecskék voltak azok, hatalmas volt az öröme, mert új formában tudta a szomját oltani, méghozzá kecsketejjel, és a táplálkozási menete is jelentősen pozitív irányban megváltozott. Az otthonvágy érzése jelentősen jelentkezett nála. Több esztendő eltelt megérkezése óta, amikor egy hajó bukkant fel a sziget közelében ami nem őrizte meg a minőségét, és roncs lett belőle. Hatalmas "mázlija" volt, mivel a hajóban meglelt többek között olyan dolgokat, amik kisegítették őt a furcsa élete során a sziget fogságában. Megemlítésképpen a hajó éléskamrájában válogathatott a finomabbnál finomabb ennivalók közül, a hajó kapitányának területén a hajóban volt fegyver, de többek között tintát is meglelt, de ruhákra is bukkant. Az asztalos területen sok szerszámot talált. Azt az elhatározást pártolta, hogy a hajóban talált szerszámok alapján összebarkácsol egy kisebb jellegű tutajt, a sikeres vízi közlekedéshez. Elkezdte felfedezni a sziget ismeretlen rejtekhelyeit is, a kíváncsisága érdekében. Jobban járt volna, ha erre nem határozza el magát, mivel szörnyűséges gusztustalansággal találta magát szemben, kannibálok járta területre merészkedett. Egy kevesebb idővel később több hírt is megtudott, de természetesen, logikus gondolkodásból feltételezve gondolom, hogy bízom benne, hogy említeni sem kell a hatalmas félelemérzetét. A "hír" fogalmát világossá lehet tenni azzal, hogy észrevette és megfigyelte az embermajszolók gusztustalan életmódját, amikor egy foglyot szerettek volna elfogyasztani. A fogoly hála az Úrnak megszökött a gonoszok markából és főhősünk felé igyekezett. A kannibálokat Robinson meggondolatlan puskalövései elijesztették őket. A főhősünk új barátja a megmentett fiú előnyben részesült, mivel jó életre tett szert, mivel főhősünk vendégszeretetét élvezte. Bevezette őt a főhősünk az élete, a mindennapjai rejtelmeibe, és étellel is megkínálta, de egyebek mellett még alvóhellyel is kedveskedett neki. A fiú keresztneve Péntek lett, mivel főszereplőnk egy pénteki napon vette magához. Péntek már mondhatni profi módon megtanulta az angol nyelvet egy kis idő, egy-két év eltöltése alatt, és így tudott Péntek társalogni főszereplőnkkel. Igazi barátság fonódott kettőjük között. Egyik nap azonban Péntek idegenekre lett figyelmes, akik közeledtek feléjük. A vízen közlekedő járműben foglyok is tartózkodtak, akik őrök társaságában voltak felügyelve. Amikor az "ellenőrzők" elkezdtek szunnyadozni, akkor megragadták a fiúk az értékes alkalmat, és szabad utat biztosítottak a foglyoknak. Robinson azt a feltételt szabta meg, hogy csakis abban az esetben segít, ha segítsége után a hajóval visszautazhat Európa területére. A vele társalgó személy teljes módon kivitelezhetőnek gondolta az ajánlatot, és hatalmas hálát érzett feléje. A pihenőket lefegyverezte Robinson egy kis segítséggel. A legénység után leeresztettek egy csónakot a víz területére. Egy trükk segítségével próbálták megfogni a további rosszakarókat. Győzedelemmel tudhatták le a napot, és ezután hosszú több mint egy évtized szigeten töltött idő után megkezdhette Robinson a visszautat hazája felé, immáron munkás, szorgalmas ember lévén. Péntek legjobb barátjával ment az útra. Angliában bejárta a szomszédos, de még ismeretlen országokat egy új baráttal. Robinson gazdagságra tett szert.

Fontosnak tartom kiemelni, véleményként és zárógondolatképpen, hogy főszereplőnk kitapasztalta a sziget tartogatta meglepetéseket is, és megtanította felkészíteni szereplőnket a váratlan helyzetekre is az élet. Elsajátított többek között egyéb mesterségeket is, amik feltétele voltak az élete színvonalának megtartásához. Ez DICSÉRETES dolog.