Nem kellett volna kiírni. Valahogy letörölhetem?

Bocsánat, hogy kötekedéssel kezdek, de az ilyen kérdésekre van az Egyéb kategória, de mindegy. Látom, hogy már annak is örülhetsz hogy egyáltalán volt időd ezt leírni. Semmi baj.

Először is, amin most keresztülmész az semmiképp sem egy 16 éves fiút igényel, hanem egy felnőtt embert, így aztán teljesen természetes, hogy ez az egész helyzet túl nagy falatnak tűnik neked, de nem választhatjuk meg a sorsunkat. Rengetegen nőnek fel ennél sokkalta rosszabb gyerekkorral. Amit tehetsz az az, hogy ha próbálsz máshogy tekinteni a dolgokra és próbálsz őszinte, felelősségteljes és határozott lenni a szüleid felé.

Először is, a te korodban szinte kivétel nélkül mindenki lógatja a lábát, fogalmuk sincs mit kezdjenek az életükkel, csak lébecolnak, heverésznek, szórakoznak. Később pedig amikor nagyobb dolgok elé kerülnek akkor lesznek úgy elveszve, mint most te. Azzal, hogy te ezen már most átmész, hogy nem apuci, meg anyuci a pénzfa, amiről csak hullik a pénz, te meg csak élsz a nagyvilágban, hanem te magad dolgozol meg a pénzért, ami nem csak úgy terem, hanem mindennap szembesülsz a kiadásokkal, hogy mire megy el a pénz és hogy tudatosítod, hogy az iskolán múlik majd az, hogy később mennyit fogsz keresni, hogy milyen munkákat tudsz elvállalni, ezek mind ahhoz segítenek hozzá, hogy felnőtt korodra egy kibaszott szupermen lehess. Mert az iskola után munkát kell találni és gondoskodni magadról az életben. Aki minél előbb megtanulja ezt, az lesz az igazi nyertes. Talán neked ki fognak maradni a tizenéves esztelen lődörgések, de huszonéves korodban már talán kocsival jársz dolgozni és gyűjtesz a lakásodra és ülsz be a kocsmába egy hosszú melós nap után a barátaiddal egy jót dumálni, amíg a többiek még mindig anyucitól kapják a zsebpénzt és még mindig nem tudják mit is akarnak csinálni a bulizáson kívül.

Tekints úgy az életed mostani szakaszára, mintha terminátor képzőben lennél. Amire végzel vele és a magad ura leszel addigra legyőzhetetlen leszel. A pénz, amit most megkeresel azzal a szüleidet segíted, mert szükségük van a segítségedre. A munka, amit most végzel a saját javadat is szolgálja, mert megtanulsz pénzt keresni. Ahogy az iskola is csak téged segít, mert megtanít tanulni és gondolkodni, amit ugyanúgy a saját hasznodra válthatsz. Ha pedig majd eljön az érettségi, majd nevetve fogsz bemenni az iskolába, mert tudod, hogy vagy legalább 100-szor többet beletettél, mint akárki aki a szemed elé kerülne aznap. A lényeg, hogy vedd észre, hogy ez a mostani nehéz időszak felkészít az élet minden nehézségére, így ha jönni fog egy lejtő, akkor tudod, hogy te ennél már egy 5-ször nehezebb napon is helytálltál. Nem a suliból és a nyaralásból áll az élet, hanem hogy mennyit teszel és hogy időt szánj arra, akik fontosak.

Ahhoz pedig, hogy jobban érezd magad otthon egyszerűen mondd el a szüleidnek, hogy nem érzed magad jól otthon. Talán nem is gondolnak bele neked milyen ez, vagy csak nem akarnak, de biztos hogy szeretnek és nekik is nehéz ez és ha te is segítséget kérsz, akkor ők is biztos meghallgatnak és próbálnak támogatni téged. Legalább is így kéne lennie.

Szia. Leírtam a véleményem, elég hosszan és részletesen, majd miután elküldtem csak az első pár sor látszódott. Eléggé felhúzott, szóval annyit írok 2. körben, hogy Epyxoiddal csak egyet tudok érteni. Röviden és tömören a leírottak alapján a korosztályodból magaslóan kitűnsz (SŐT, némely felnőtt emberhez képest is talpraesettebb vagy) és erre büszke lehetsz, még ha te nem is én az vagyok rád, így ismeretlenül is!
A dolog másik része, hogy elveszik tőled a pénzt. Teljesen érthető, hogy ez rossz neked, de mivel írtad is, hogy nyaralni is azért sem mentek, mert a rezsit így is a TE segítségeddel együtt alig bírjátok fizetni, látható, hogy nem azért veszik el tőled, mert magukra költenék. Tudom szar dolog, de lehet egy idő után ezt belátod te is.
A közösségi média meg ne vegye el a kedved semmitől, és ne érezd magad hátrébb csak mert valaki felrak a nyaralásáról egy képet. Oda az ember nem rakja ki a saját gondjait, bajait.