Keresés

Keresendő kifejezés:

Toplista

Toplista
  • betöltés...

Segítség!

Ahhoz, hogy mások kérdéseit és válaszait megtekinthesd, nem kell beregisztrálnod, azonban saját kérdés kiírásához ez szükséges!

Egri Csillagok Jancsika elrablása

37
Öhm abban szeretném segítségeteket kérni, hogy hogyan történt (Gergely fiának) Jancsikának az elrablása. Annyit tudok hogy Jumurdzsák rabolta el. Éshát mivel holnapra (2022.05.25-re) kell ezért mihamarabb meg szeretném tudni a választ.
Jelenleg 1 felhasználó nézi ezt a kérdést.
0
Általános iskola / Irodalom

Válaszok

1
Gergely elment Egerbe harcolni. Éva és a kis Jancsika Sopronban élnek. Jancsika épp az udvaron játszik, Éva pedig Miklós diákkal beszélget, mikor egy félszemű, barna, testes ember (Jumurdzsák) érkezik a házhoz. Köszön az asszonynak, majd megkérdezi, hogy itt lakik e Bornemissza Gergely hadnagy úr. Éva azt válaszolta, hogy igen itt lakik, de most nincs idehaza, mert elment Egerbe harcolni a törökkel. Az ember a fejét csóválta, mert igen fontos lett volna beszélnie vele. De talán a felesége is megteszi. Én mondta, hogy ő a felesége és betessékelte az ajtón. Az ember levette a süvegét, meghajolt és bemutatkozott. - Balogh Tamás a nevem - mondta. - Révfalusi nemes vagyok. Elmondta, hogy a lóvásárra jött és bizony sok dolga lett volna Gergellyel. Többek között pénzt is hozott neki, mert Azt mondták, hogy pénzre van szüksége, mert Egerbe megy, és ezért eladja néhány arany- és ezüst marháját. Éva ezen igen elcsodálkozott, mert hát nekik nemigen volt arany és ezüst marhájuk. Az ember ezután odatartotta a bal kezét Évának és mutatta neki, hogy ő bizony igen-igen szereti a gyűrűket. Volt is az ujján legalább tíz. A jobb kezén is lehetett, de azt hamvas bőrkesztyű borította. Majd tovább folytatta a beszédét. Elmondta, hogy tudomására jutott, miszerint van az ura birtokában egy gyönyörű holdas és csillagos gyűrű, melyben a hold topáz a csillagok pedig gyémántok. Éva bólintott, hogy igen van egy ilyen gyűrűje az urának. Az ember megkérdezte láthatná - e a gyűrűt. Erre Éva azt válaszolta, hogy nem, mert azt az ura mindig magánál hordja. Az valamiféle szerencse gyűrű, ami egykor egy töröké volt. Ekkor futott be a szobába a kis Jancsika. Az ember megkérdezte Évát, hogy Tán a hadnagy úr fia e ez a gyermek mert hát szakasztott mása! Éva igennel felelt, de valami kellemetlen érzés futott át rajta, hisz az anyai szív megérzi, ki milyen ember, ha a gyermekéhez nyúlnak! Jancsika faggatni kezdte az anyját, hogy mikor veszik már meg a trombitát. A diák odaszólt az asszonynak, hogy fordul egyet a vásárban, és ha nem gond magával viszi a gyereket is. Éva adott a diáknak egy denárt, hogy vegyen belőle trombitát, majd a lelkére kötötte, hogy nagyon vigyázzon a gyerekre, valamint azt is, hogy a templom közelében járjanak, mert nemsokára ő is utánuk megy. Ezután a félszeműhöz fordult és tovább beszélgettek. Az ember megkérdezte Évát, hogy van e valamilyen képe az uráról, mert hát ő olyan régen látta, hogy talán fel sem ismerné. A félszemű, amíg a Gergelyről készült képet nézegette, tovább faggatta Évát. Mennyi idős lehet most az ura? Járt e valaha Konstantinápolyban? Elmondta, hogy egy török ismerőse, Manda bég, beszélt neki az uráról, mert, egyszer Gergely igen jót tett vele. Évának ez a név nem volt ismerős, de mikor a félszemű hozzátette, hogy egykoron Hajvánnak hívták, akkor már elmosolyodott, mert róla már hallott Gergelytől. Ezután az ember elbúcsúzott, Éva pedig kikísérte a tornác lépcsőjéig. Ekkor ismét elfogta az a rossz érzés, amit már korábban is érzett, mikor Tamás úr a gyermekéhez nyúlt. Ezek a gondolatok jártak a fejében: Ez az ember mindig a jobbján ment. Ez parasztos volt. Meghajolva köszönt. Ez uras volt. Háttal ment ki az ajtón. Ez törökös volt. Minduntalan csak arra tudott gondolni, hogy - Ki ez az ember? A gyűrű, az arcképnézés, Hajván emlegetése, a törökösen való távozás. Meredten bámult a bezárt kapura és törte a fejét honnan olyan ismerős neki ez az ember. Eszébe jutott, hogy Gergely azt mondta, elviszi magával a gyűrűt, de a hétköznapi mellényébe tette. Vajon elvitte a mellényt? Odasietett a ruhásszekrényhez és kiforgatta a ruhákat. A mellény benne volt. A mellényben pedig ott volt a gyűrű. Azon nyomban mintha villám csapott volna belé egy név villant fel az agyában. A homlokára csapott: - Jumurdzsák! A cseléd akkor tért vissza a kertből és látta, hogy asszonya ájultan hever a földön. Szaladt nyomban az ecetesüvegért. - Az uram veszedelemben van! - ez volt az első szava. - Hol a gyermek? - Hamar a köpönyegemet, Luca! Gyerünk Jancsiért! Fölkelt és kisietett a kapun. Ment, rohant egyenesen a templomnak. Az utcákon jövő-menő vásári nép nyüzsgött. Egyszer csak felbukkant a sokadalomból a diák is és futva rohant hozzájuk. - Szolnokot elfoglalta a pogány! A templom előtt hirdették. Éva ráförmedt a diákra, hogy hol hagyta a kis Jancsikát. Amaz elmondta, hogy Balogh úr bevitte a templomba és meghagyta neki, hogy amíg ő imádkozik, hozza meg a hírt a háziaknak. Éva felrohant a lépcsőn, egyenest be a templomba. Bent a környékbeli német parasztok éppen litániáztak. Az asszony, mint egy őrült, sikoltozva rohant át rajtuk és a gyermek nevét kiabálta, de a kis Jancsika nem felelt.
0