Görög színház

Színházba járni felemelő és tanulságos dolog. A drámai művek ugyanis szembesítenek minket saját és környezetünk világával, és helyettünk beszélik el gondjainkat és örömeinket. Tükröt tartanak nekünk, amibe ha belenézünk, óhatatlanul is elgondolkozunk a benne látottakon. Ha szívünkbe és értelmünkbe fogadjuk a látott színdarabot, mások és többek leszünk általa, mint előtte voltunk.
Az antik görög színház
Az ókori görögök számára a színház kultikus, istentiszteleti célokat szolgáló hely volt. Az antik görög színházak hegyoldalakba épültek, a nézők szabad ég alatt, a lépcsőzetes nézőtéren foglaltak helyet, ettek, ittak, beszélgettek. A görög színészek mind férfiak voltak. Álarcokban játszottak, így az érzelmi változásokat sem tudták megjeleníteni az arcukon. Hangosításra egyáltalán nem volt szükség, mert a domboldalba vájt, félköríves színház akusztikája kiváló volt. A görög színház a Kr. e. 6–4. században élte a fénykorát. A drámai alkotások egyre összetettebbé, kidolgozottabbá váltak, de kultikus, vallási jellegük továbbra is megmaradt. Céljuk nem annyira a szórakoztatás és a gyönyörködtetés, hanem elsősorban a katarzis élményének közös átélése volt.