1222 → Székesfehérvár

II. András (ur.: 1205-1235) III. Béla király kisebbik fia, Imre király testvére volt. Már ifjú korától háborúskodott testvérével, Imrével, amiért bátyja örökölte a királyi trónt. Imre halála előtt Andrást nevezte ki kiskorú fia gyámjává és az ország kormányzójává. Amikor Imre 1204 szeptemberében meghalt, András elüldözte az országból a gyermek király III. Lászlót, és amikor az váratlanul meghalt Ausztriában, András 1205. május 29.-én megkoronáztatta magát.
Az Imre és II. András közti testvérháborúk alatt mindkét fél jelentős birtokadományozásokba kezdett, amit II. András trónra kerülése után is folytatott. Volt, hogy egy egész vármegyét adományozott egyik hívének. A helyzetet súlyosbította az is, hogy Gertrúd királyné idegen származású rokonai kapták a legnagyobb birtokokat és címeket. Az elégedetlenség odáig fajult, hogy a főurak egy része András saját fia, a későbbi IV. Béla (ur.: 1235-1270) köré gyűltek, és elérték, hogy az ifjú örökös először Szlavónia hercege, majd András megkoronázott társuralkodója legyen. Aranybulla mozgalom: A királyi hatalom korlátozását és a nemesi jogok rögzítését tartalmazó alaptörvény könyv kiadását 1222. április 24.-én az aranybulla mozgalom kényszerített ki II. Andrástól. (Az Aranybullát Fehérváron adta ki a király.) A mozgalomban részt vettek azok a nagybirtokosok, akik sérelmezték, hogy András a merániai lovagok részére címeket és birtokokat adományoz, valamint a szerviensek*, akik a királyi földek eladományozásával magánföldesúri függésbe kerülhettek, emellett szolgálati földjeiket örökbirtokká akarták alakíttatni. Nagy felháborodást keltett András pénzügyi politikája is: az adó- és vámemelések, az évente többszöri pénzrontás, illetve a regále** szedés.
Az Aranybulla: Arany függő pecséttel ellátott királyi oklevél, mely 31 cikkelyből állt. Egy része a király korábbi pénzügyi és birtokpolitikájára vonatkozott. Az ide tartozó cikkelyek tiltották az idegenek részére történő további birtokadományozásokat, a bárki részére történő méltóság és hivatal címek esztelen adományozását, az évenkénti pénzrontást, és a regálék zsidóknak történő bérbeadását. Az Aranybulla másik része rögzítette a bárók és főként a szerviensek jogait. Ezek közül a legfontosabb az egészen 1848-ig érvényben lévő nemesi adómentesség, és a szerviensek szolgálati birtokainak örökbirtokká nyilvánítása (Ez alapján a szerviensek szabadon rendelkeztek földjeik felett, melyet örökíthettek és az ősiség törvény megjelenéséig el is adhattak.) Ugyancsak a szervienseket védte az a cikkely is, mely tiltotta, hogy a király bírói ítélet nélkül fogadhasson le egy nemest. Emellett előírta az évente megtartott fehérvári panasznapot, valamint, hogy a szerviensek közvetlenül is fordulhassanak a királyhoz igazságtételek ügyében. Az Aranybulla szabályozta továbbá a nemesek hadba vonulását és előírta, hogy a nemes saját költségén csak a király szavára, és csak akkor köteles hadba vonulni, ha az országot külső támadás éri. A rendelet királyi betartását az ellenállási záradék garantálta, mely kimondta, hogy a nemesek a hűtlenség vétke nélkül ellenállhatnak, ha a király az Aranybulla rendelkezéseit megszegné.
Az 1231. évi Egyházi Aranybulla: Az 1222-es Aranybulla korlátozta az egyházi sókereskedelmet, és a tizedet csak terményben rendelte el beszedni. Emellett az adómentesség körébe sem vonta be a papságot. Így az egyház 1231-ben egy újabb Aranybulla kiadására kényszerítette a királyt, melyben helyreállították az egyház sókereskedelemre és tizedszedésre vonatkozó korábbi kiváltságait (tizedet pénzben is lehet szedniük) illetve az adómentességet kiterjesztették a papságra is. Emellett az egyházi falvakat a megyei ispán, az egyházi személyeket és házassági ügyeket pedig a nádor bíráskodása alól vonták ki. Ezen dokumentum is kapott ellenállási záradékot, mely a mindenkori esztergomi érsek számára engedélyezte a király kiközösítését, ha az uralkodó megszegné a rendeletet.

Az Aranybulla bekerült hazánk azon sarkalatos törvényei közé, amelyek betartására későbbi királyaink koronázási esküt tettek. A magyar nemesi jogok rögzítése a későbbiekben még két törvénnyel lett teljes:
1. az 1267-es dekrétumokkal (IV. Béla idején: nemeseknek nevezett szerviensek jogainak megerősítése, fehérvári törvénylátó napokra megyénként 2-3 nemes meghívása)
2. 1351-ben az ősiség törvénnyel (Nagy Lajos idején: a köznemesség védelmében a nemesi föld, bárók által történő eladásra kényszerítésének megakadályozása)
Nagy Lajos 1351-ben országgyűlést hívott össze. Itt fogadták el a kilenced törvényt, mely egységesen és kötelezően előírta a jobbágyok számára a kilenced adó megfizetését földbirtokosaiknak. A kilenced adó – nevével ellentétben – a termény egytizedét jelentette. A törvény rendezte a nemesi birtokok öröklését is. Az ősiség törvénye kimondta, hogy a nemes, ha nincs fiúgyermeke, birtokait csak a rokonaira hagyhatja. Ha nem volt rokona, akkor halála után a föld a királyé lett.
Az országgyűlés szabályozta a földesuraknak parasztjaik feletti bíráskodási jogát is.
I. Lajos egy pont (a birtokok korábbi öröklési rendje) kivételével megerősítette az 1222. évi Aranybulla pontjait. Törvénybe foglalta, hogy az ország valamennyi nemese birtokai nagyságától függetlenül ugyanolyan jogokkal és kiváltságokkal rendelkezik.

Azért írtam így le, hogy lásd az előzményeket is valamennyire. IV. Bélának nem sok köze volt az Aranybullához, leszámítva az 1267-es dekrétumokat. Politikai ideálja az első Árpádok korlátlan hatalma volt, célja pedig III. Béla kora dicsőségének visszaállítása. Az apja által juttatott „haszontalan és felesleges örökadományok” visszavételével próbálta gyengíteni a bárókat, saját hatalmát pedig erősíteni. Elsősorban II. András adományaiból meggazdagodott hatalmi elitet próbálta súlytani, ám néhány év után az elégedetlenség oly nagy volt, hogy 1239-ben Béla kénytelen volt felhagyni az adományok visszavételével.

*A szerviens olyan személy, aki urának (dominus) – királynak vagy földesúrnak – kizárólag katonai szolgálattal tartozik (vitéz, milites), ennek fejében adománybirtokot kap.
** Bizonyos jövedelmeknek a király v. a földbirtokos nemesség részére fenntartott haszonélvezeti joga. (Pl.: urbura vagy bányajövedelem a kitermelt ércek (arany, ezüst, réz után fizetendő illeték neve)
REMÉLEM TUDTAM SEGÍTENI!