Összefoglalva a Farkaskaland című rész:

Farkaskaland


A nádasba bujdostam. Fájt a szívem, hogy nem láthatom édesanyjámat . Vissza-visszanéztem, majd megfordultam, hogy elbúcsúzzak tőle.

Mentem, mentem, és észre sem vettem, hogy egy réti farkas fészkébe léptem. A fészekből két kis farkaskölyök nézett a rám. A kis farkasok sírtak, nyüszítettek, mert féltek tőlem. Én meg megsajnáltam az árva kis farkasokat, mert ráléptem a fészkükre. Anyai szeretettel simogattam meg a fejüket.

Aztán egy hatalmas ordítást hallottam. A zörgő nádból kiugrott a mérges anyafarkas. Azt hitte, hogy bántani akarom őket, ezért nekemugrott. Birkóztam vele, de a farkas hátsó lábaira állva nagyokat csapott karmaival az arcomra. Nem hagytam magam! Ököllel sokszor fejbe csaptam a farkast. Az ordas ordított. A nap megcsillant hegyes fogain, és szájából eleredt a vér.

Kezdtem unni a harcot, de az egyre veszélyesebbé vált. Nagyot rúgtam az ordas oldalába. A farkas nagyot koppant a földön, de mintha észre sem vette volna, megint nekem ugrott. Körmeit a vállamba vájta. Ekkor, bánatomra, megjelent a hím farkas.
Megszorítottam a nőstény nyakát, fogtam erősen, míg végül a toportyán kilehelte a lelkét. Az anyafarkassal agyonvertem a kant. A farkaskölykök is elpusztultak a dulakodás közben.

Fáradtan ültem le egy zsombékra. Azon gondolkodtam, hogy vajon György, a testvérem miért akar nekem ártani, miért nem szeret engem. Pihentem egy kicsit, majd a két farkast a vállamra vettem, és az anyja háza felé indultam.