A vízenergia: olyan megújuló energiaforrás, amelyet a víz eséséből vagy folyásából nyernek. Nagy történelmi múltra tekint vissza; kiszámíthatósága és folyamatossága folytán már az ókortól kezdődően előszeretettel alkalmazták mezőgazdasági (öntözés, malmok) és ipari (textilgyártás) célokra.

A geotermikus energia: a Föld belső hőjéből származó megújuló energia. Magyarországon a geotermikus energiafelhasználás 1992-es adat szerint 80-90 ezer tonna kőolaj energiájával volt egyenértékű. A geotermikus energia korlátlan és folytonos energia nyereséget jelent. Termálvíz formájában nem kiapadhatatlan forrás.

A szélenergia: a levegő mozgási energiáját jelenti. Ezen energiát az emberiség már régóta hasznosítja különböző energiaátviteli-módszerek segítségével. A vitorlás hajók mellett a legöregebb ebbe a kategóriába tartozó technológia a szélmalom, amelyben a szélenergia csak mechanikus szerkezetet működtetett és fizikai munkát végzett, mint a gabonaőrlés, vagy a víz szivattyúzása.

A tengeri energia:
Energiatermelésre a tengervíz hullámzása, az árapály-jelenség, az óceánok hőkészlete is felhasználható, de alkalmasak rá a különféle tengeri áramlatok is.

Napenergia:
A napelem az egyik legnépszerűbb megújuló energiaforrás. Működése során nem szabadul fel káros anyag és nem szennyezi a légkört.

A bioenergiának a gyógyászatban, az egyéni harcművészetekben és még több más területen való tudatos felhasználására utaló adatok az írott történelem legrégebbi korszakaiban is megtalálható.