Ebben a versben a folyó az örök megújulás, a bölcs nyugalom, a gyermeki játék, a feszült erő és az elernyedés szimbóluma is. Az első versszakban a vers beszélője és a Duna eggyé válik. "zavaros, bölcs és nagy volt a Duna." A második versszakban szintén hasonlatokat olvashatunk, a víz hullámzását a dolgozó emberhez, sőt saját édesanyjához hasonlítja a lírai én. A negyedik versszakban a Duna habjai "játszadoztak" és "nevetgéltek", mint egy kisgyermek. Hirtelen váltás után már egy temetőhöz hasonlítja a vizet.
Fontos még kiemelni az utolsó versszakot ennél a témánál. "A Dunának, mely mult, jelen s jövendő, egymást ölelik lágy hullámai." A Duna itt az idő és az emlékezés szimbólumává válik.