A legkisebb Baradlay Jókai Mór vonásait hordozza magán. Szívesen fest, félénk természetű, nagy jövőről álmodik.
Ezért
Részletesen:
Gyermekkorátul fogva igen félénk kedély, melyet még gyámoltalanabbá tett az ifjúkori életmód, a szüntelen mástól függés. Hozzá volt szokva, hogy akaratát mindig alárendelje a másénak, elébb szülői, azután főnökei - végre szeretője akaratának. Most azután, mikor mindazon támaszokat, akikhez eddig tapadt, egyszerre elseperte a vihar; mikor a monumentális nagyságok, kiknek szobrai képezték "lares et penates"-eit, szétrepültek, mint polyvatöredék. Jenő úgy érezte magát, mint aki maga is semmivé lett. ”
– Jókai Mór: A kőszívű ember fiai (részlet a Tavaszi napok című fejezetből)
A testvéreihez képest a regény nagy részében hétköznapi szereplő. Édesanyjának és még rideg, kőszívű apjának is a legkedvesebb fia. Gyönge egészségű, szemüveges (rövidlátó), sebezhető lelkületű gyermek. Jószívű: amikor az anyja pénzt küld a számára, a felét Richárdnak adja. Udvari bürokrataként nem mulatozik, ezt nem tartja komoly hivatalnokhoz méltónak. A naivsága miatt könnyű játékszere a démoni szépségű Alfonsine-nek és az atyai jóságot és barátságot színlelő adminisztrátornak. Sem katonai, sem politikai pályára, tettekre nem alkalmas, de számára is eljön majd a pillanat, amikor bizonyítani tudja lelki nagyságát: feláldozza magát egy olyan ügyért, amelyben sohasem hitt.