1958-ban elnyerte a brüsszeli Világkiállítás Nagydíját (Grand-Prix) az IRX-típusú ionoszférakutató berendezés kifejlesztéséért.
1960-as évek végén a színes televízió adóberendezések fejlesztésén dolgozott. 1965-ben az EMV főmérnökévé nevezték ki. 1968-ban elkészült a lakihegyi Kossuth adó új berendezése, majd megkezdődött a jászberényi rövidhullámú adóállomás fejlesztése. Az ezzel kapcsolatos antenna- és tápvonalrendszerek munkája alapján lett a műszaki tudományok doktora, majd 1974-ben a műszaki tudományok kandidátusa. A következő évben elkészült a sokáig megbízhatóan működő budapesti színes UHF tévéadó. 1975-ben saját kérésére megvált az EMV-től.
1975-1980 között a Magyar Híradástechnikai Egyesülés műszaki elnökhelyetteseként fejlesztőmunkát végzett. 1980-ban a Távközlési Kutató Intézet tudományos igazgatója lett. 1992-1997 között a Magyar Űrkutatási Iroda alapítója és ügyvezető igazgatója, az Űrkutatási Tudományos Tanács elnöke volt. Emellett 1983-tól a Híradástechnika című lap főszerkesztője és 1984-ben a Híradástechnikai Egyesület, a HTE főtitkára, majd később elnöke volt.