A homeosztázis fontos része a szervezet számára idegen anyagok ellen való védekezés képessége, az immunitás. Szervezetünk védekezik a belső környezet állandóságát veszélyeztető testidegen anyagokkal, köztük baktériumokkal, vírusokkal, daganatképző sejtekkel, más szervezetből származó szöveti sejtekkel, fehérjékkel stb. szemben. Az immunrendszer által felismerhető testidegen anyagokat összefoglalóan antigéneknek nevezzük. A szervezetbe jutó antigének védekezési folyamatot, immunreakciót indítanak el. Az antigének ellen a szervezet védekező rendszere, más szóval immunrendszere lép fel. Az antigének elleni védekezésben számos szervünk, szövetünk vesz részt.

Bevezető szekció vége
Szöveg szekció
AZ ELSŐ VÉDELMI VONAL
A mikroorganizmusok ellen az első védelmi vonalat a bőr, valamint a bélcsatornát, a légutakat, a húgy- és ivarutakat bélelő nyálkahártyák jelentik. A testfelszínt borító, a külvilággal közvetlen kapcsolatban álló üreges szerveket bélelő határoló felületek szorosan illeszkedő hámsejtjei gátolják az idegen anyagok bejutását a szervezetbe. Mirigyeik olyan váladékokat termelnek, amelyek elpusztítják, közömbösítik a felületükön megtapadó mikroorganizmusok jelentős részét.



Szöveg szekció vége
Szöveg szekció
FEHÉRVÉRSEJTEK, NYIROKRENDSZER
A fehérvérsejtek a vörös csontvelő sejtjeiből származnak, de eltérő fejlődési utakon különböző típusaik jönnek létre: a nyiroksejtek (más néven limfociták) és a falósejtek (granulociták és monociták). Közös jellemzőjük, hogy átjuthatnak a hajszálerek falán, ezért a sejtek közötti térben csaknem mindenütt, az egész szervezetben jelen vannak. A szövetnedvből bekerülhetnek a nyirok­kapil­lárisokba, majd onnan a nyirokerekbe. Ezek nyirokcsomókba torkollnak, amelyek tágas üregrendszere a nyirkot megszűri (1–2. ábra). A bennük termelődő nyiroksejtek pedig a nyirokba kerülnek. A nyirok áramlása közben több nyirokcsomón szűrődik át, majd a vérkeringésbe ömlik. A fehérvérsejtek így „őrjáratozva” a szervezet bármely részén képesek észlelni az antigének megjelenését, és fellépni ellenük. A nyirokcsomó felépítése. A nyirokcsomóba számos nyirokér vezet be, de csak egy, esetleg két nyirokér vezet ki. A nyirokcsomóban nagyszámú falósejt és nyiroksejt található. Itt történik az antigének felismerése és az immunrendszer aktiválása. A nyirokcsomóban a nyirok egyirányú áramlását billentyűk biztosítják. MÁSODIK VÉDELMI VONAL ÉS NEM SPECIFIKUS IMMUNVÁLASZ
A második védelmi vonalat az antigének ellen a nyálkahártyák kötőszövetében található fehérvérsejtek jelentik. Ha valahol megsérül a bőrünk vagy valamely belső szervünk hámrétege, a seben keresztül gyakran mikroorganizmusok, például baktériumok jutnak szervezetünkbe, és gyorsan szaporodni kezdenek. A baktériumokból felszabaduló anyagcseretermékek, a sérült szöveti sejtek anyagai felhalmozódnak a seb körüli kötőszövetben. Hatásukra megnő a környező hajszálerek áteresztőképessége, és a vérből granulociák és monociták, valamint nagyobb mennyiségű folyadék lép ki az érintett területre (3. ábra). Bőrünk sérülésekor a seb körül bőrpír, pirosas duzzanat, gyulladás alakul ki. A kötőszövetben a granulociták és a monociták átalakulnak állábas ­falósejtekké. A falósejtek bekebelezik, majd lizoszómáik segítségével lebontják a baktériumokat és a sérült szöveti sejteket (4. ábra). A kórokozók elpusztításában elsősorban a granulociták vesznek részt. Előfordul, hogy a sérült szövetek törmelékeiből, az elpusztult fehérvérsejtekből és a bakté­riumok maradványaiból sárgás színű genny alakul ki a seb környékén. A fentiekben ismertetett védekező mechanizmus lényegében minden kórokozó esetében hasonlóan játszódik le, vagyis nem függ az antigén fajtájától, ezért gyakran nem specifikus immun­válasznak nevezik. SPECIFIKUS IMMUNVÁLASZ
Az immunreakciók egy másik csoportja meghatározott antigén ellen irányul, azaz fajlagos, más szóval specifikus. A specifikus immunválasz rendkívül sokféle, különböző szerkezetű antigén ellen biztosít nagyon hatékony fellépést. Ezekben a védekező reakciókban a nyiroksejteké, a limfocitáké a vezető szerep. A nyiroksejteknek két alapvető típusát különböztetjük meg: a T-nyiroksejteket és a B-nyiroksejteket. A T-nyiroksejtek (T-limfociták, röviden T-sejtek) a szív közelében található csecsemőmirigyben érnek, a B-nyiroksejtek (B-limfociták, röviden B-sejtek) pedig a nyirokcsomókban.

A nyiroksejtek azokat az anyagokat ismerik fel idegenként, antigénként, amelyekkel az embrionális fejlődés során nem találkoztak a szervezetben. A specifikus immunválasz folyamata lényegében három szakaszra osztható: az antigén felismerésére, az immunrendszer aktiválására és az antigén közömbösítésére. Minden nyiroksejt, amelyik már részt vett specifikus immunválaszban, csak egyféle antigén felismerésére képes, elkötelezett nyiroksejt. Ám az immunválaszok során képződő nagyon sokféle nyiroksejt lehetővé teszi, hogy a szervezetbe jutó változatos antigének ellen specifikus immunválasz indulhasson be. A specifikus immunválasz során az antigén közömbösítése két alapvető úton történhet. SEJTES IMMUNVÁLASZ
A sejtes immunválaszban a T-nyiroksejtek vesznek részt. A T-sejteknek működésük szerint több csoportjuk van. A segítő T-sejtek feladata az antigén felismerése és a többi nyiroksejt aktiválása. A vérben és a szövetnedvben keringve őrjáratoznak a szervezetben, és a sejtfelszínen található jelölőfehérjéik alapján folyamatosan ellenőrzik a sejteket. Ha vírussal fertőzött sejtekre, rendellenesen osztódó rákos sejtekre vagy más szervezetből származó, például átültetett szöveti sejtekre bukkannak, aktiválják és osztódásra késztetik az ölő T-sejteket (5–6. ábra). Az aktivált ölő T-sejtek felismerik az antigént hordozó sejtet, és olyan anyagokat termelnek, amelyekkel kilyukasztják annak sejthártyáját, és ezzel elpusztítják. Az immunválasz végrehajtásában tehát közvetlenül részt vesznek a T-nyiroksejtek, erre utal az immunválasz elnevezése. Az ölő T-sejt a nála sokkal nagyobb rákos sejt felszínén.