Hello. Ebbol ki tudsz indulni:

Gróf Alessandro Giuseppe Antonio Anastasio Volta (Como, 1745. február 18. – Como, 1827. március 5.) olasz fizikus, az elektromos áram elméletének kidolgozója, a víz elektrolízisének felfedezője és a kénsavoldatba merülő cink- és rézelektródból álló Volta-elem (galvánelem) feltalálója. A volt mértékegység róla kapta a nevét.

Életpályája
Tanulmányainak elvégzése után 1774-ben szülővárosa gimnáziumában a fizika tanárává nevezték ki, majd 1779-ben meghívták a paviai egyetemre fizikatanárnak. Az ezt követő években utazásokat tett szülőföldjén, valamint Svájcban és Németalföldön. Utazásai során személyes ismeretséget kötött korának nagy tudósaival. 1801-ben Napóleon Párizsba hívta, hogy bemutassa a galvánláncra vonatkozó kísérleteit az Institut-nek; később a Becsületrend tisztjévé tette, neki adományozta a Vaskorona-rendet, illetve kinevezte Itália grófjává és szenátorává.

1804-ben lemondott tanári állásáról. Miután Észak-Itália osztrák fennhatóság alá került, I. Ferenc kinevezte Voltát a padovai egyetem filozófiai fakultásának igazgatójává. Ezt a hivatalt azonban csak 1819-ig viselte, amikor végleg búcsút mondott a közéletnek, és hátralevő éveit családja körében töltötte el. 1827. március 5-én halt meg 82 éves korában Comóban.

Volta érdemeit még életében elismerte hazája és a külföld egyaránt. A Società Italiana, a párizsi Institut és a brit Royal Society tagjává választotta, sőt az utóbbi társulat 1794-ben Copley-éremmel jutalmazta érdemeit. Szülővárosában szobor őrzi a nagy tudós emlékét.


Felfedezései
Galvani kutatásaiból kiindulva arra a következtetésre jutott, hogy bármely fémekből álló lánc elektromossági állapota ugyanaz, mint ha végpontjaik közvetlenül érintkeznének. Ez a Volta-féle elektromossági alaptörvény. Zárt fémlánc nem idézhet elő tartós áramlást, ahhoz elektromotorok, azaz folyadékok szükségesek. Ha egy ekként keletkezett kombináció végpontjai érintkeznek, az elektromosság folytonosan kiegyenlítődik, feszültsége azonban az érintkezési ponton azonnal helyreáll. Ez a galvánáram. Az elsőrendű vezetők Volta szerint nem elektromotorok, hanem csak közvetítik az áramot. Ezen elmélet alapján szerkesztette meg elektromos oszlopát, melynek jelenségeit a dörzsölési elektromosság által igyekezett megmagyarázni. Az oszlop fiziológiai hatása gyengébb, mint a leideni palacké, melegségi tünetei azonban erősebbek. Oszlopán kívül Volta még egy tálcakészüléket is alkalmazott.

Művei legnagyobb részét Antinori adta ki Collezione dell' opere del Cav. Conte A. V. címen (3 kötet, 3 részben, Firenze, 1816).


Egyéb találmányai az elektromosság terén
az elektrofór (1775),
az eudiométer, amellyel a levegőben foglaltató oxigén és nitrogén viszonya vizsgálható (1775),
a szalmaszál-elektrométer (1775).


Elektrofór

Az elektrofór egy nyugvó (sztatikus) villamosságot előállító eszköz. Alessandro Volta itáliai tudós, fizikus találta fel 1775-ben.

Felépítése
Az elektrofór részei: egy fémkorongra öntött gyantalepény, mely szigetelt lábacskákon áll. Erre helyezhető kerek, szigetelő fogantyúval ellátott fémfedő.

Az elektrofór működése
Az asztalra tett gyantalepényt állati szőrrel megdörzsölik, amely ennek hatására negatív elektromos töltésűvé válik, s negatív elektromosságát sokáig meg is tartja. Ez az elektromosság megosztóan hat a fémlapra, és míg annak negatív elektromossága a földbe vezetődik, a pozitív pedig a lepény negatív töltését lekötve tartja. Ezután az elektrofórra teszik a fedőt. A rossz érintkezés miatt erre minimális negatív töltés áramlik át, ugyanakkor viszont a fedő is megosztó hatás alá kerül. Ha ezután ujjal megérintik a fedőt, a negatív töltés a földbe szökik, míg a pozitív megmarad. A fogantyú segítségével ekkor a fedő már leemelhető s a pozitív töltés pl. egy szigetelt talpon álló fémgömbre átvihető. Ha a fedőt visszateszik s ujjal megérintik, újabb pozitív töltést nyernek látszólag a semmiből, a valóságban: a fedő mozgatásakor végzett munka árán. Az elektrofór volt az első eszköz, amellyel nagyobb mennyiségű elektromosságot lehetett előállítani.


Eudiométer (gázmérőcső). A gázok analizálásához való osztályozott üvegcső. Többnyire 6-800 mm. hosszu; átmérője 15-20 mm., falvastagsága 1-2 mm. Egyik végén elzárt és itt két vékony platinadrót is van az üvegbe forrasztva; ezek végeikkel az E.-en belül ugyan igen közel jutnak egymáshoz, de azért nem érintkeznek. E drótok arra valók, hogy elektromos szikrát lehessen az E.-n belül átugratni, mely a benne foglalt éghető gázelegyet meggyujtja. Az elégés után ugyanis térfogatcsökkenés áll be s éppen e térfogatcsökkenésből következtetünk a gáz kémiai összetételére. Ma Bunsen E.-jét használják.


http://host.kx.hu/gfx/hirdetesek/2016_09_28_21_15_19.pdf

https://prezi.com/pgrhk5w8apa3/alessandro-volta/