Ebbol talan mar ossze tudod rakni.


Baradlay Richárd, a középső fiú, aki Bécsben huszártiszt az osztrák császári hadseregben.

Jóképű, daliás termetű, sikere van a nőknél.

A Plankengorst házban ismeri meg Editet, a szegény rokont, akivel kölcsönösen beleszeretnek egymásba.

A bécsi, majd a pesti forradalom győzelme után Baradlayné felkeresi fiait Bécsben, és hazahívja őket.

Richárdot azért, hogy harcoljon a magyar szabadságért.

"Nyergelj, fordulj !" ez lesz az új jelszó, és Richárd 200 huszárjának élén elindul a Kárpátokon át Magyarországra.

Megpróbáltatásokkal teli, kalandos út várja őket az ellenséges területen, de végül szerencsésen magyar földre lépnek.

Az osztrák sereg, Palvicz Ottó vezetésével állandóan a nyomukban van. Richárd kétszer is párbajozik a tiszttel.

Végső küzdelmükre a Királyerdőben, az isaszegi csatában kerül sor. Igazságos viadalban Richárd a fején súlyosan megsebesíti az őrnagyot.

A haldokló Palvicz titkot bíz ellenfelére és segítségét kéri kisfia megtalálásában és felnevelésében.

A Baradlay fiú lovagiasan viselkedik, és szavát adja erre.

A szabadságharc vereséggel végződik, a résztvevőkre megtorlás, kivégzés vár.

Richárd csak véletlenül menekül meg a halálos büntetés elől. Szabadulása után felkeresi a Plankenhorst házat, és Editet, menyasszonyát kimenekíti onnan.

Együtt nevelik fel Palvicz kisfiát.

Richárd bátor, hazaszerető, becsületes, lovagias ember, kitűnő katona, felkészült tiszt, jól bánik bajtársaival, szigorú, céltudatos. Buda várának ostromában is részt vesz, huszárjai élén pedig megmentik a Lánchidat a felrobbantástól.



Élete
Richárdot nyolcéves korában az apja katonaiskolába adta, ennek elvégzése után a fiatal tiszt a bécsi huszárezrednél hadnagyként szolgált. Az 1848-as forradalmi események is a császárvárosban érték. Ezredével sikeresen közreműködött a rendfenntartásban, kapcsolatba került a nemzetőrökkel és a diáklégióval. Azonban az esküjéhez híven megmaradt volna a császár szolgálatában, ha az édesanyja titokban, álöltözetben október végén fel nem keresi. Baradlayné meggyőzte katonafiát, hogy a szabadságáért küzdő Magyarországon a helye. Richárd a huszárcsapatával együtt kalandos úton, emberfeletti körülmények között, a Kárpátokon keresztül tért haza. 1849-ben részt vett a szabadságharc több csatájában is (Kassa, Isaszeg, Buda). A világosi fegyverletétel után a véreskezű Haynau börtönbe vetette. Halálos ítélet várt rá, de a táborszernagy szeszélyes döntése alapján kegyelmet kapott. Bécsbe sietett, hogy kiszabadítsa a Plankenhorst-házból szerelmét, Liedenwall Editet. A menyasszonya az esküvő után nem várt örökséghez jutott, ami anyagi biztonságot nyújtott a fiatal párnak. Richárd a Palvicz Ottónak tett esküjéhez híven felkutatta annak félelmetes körülmények között („meghalató intézetben”) sínylődő fiát. Palvicz Károlykát a saját gyermekeivel együtt nevelte, bár a mostohafiától ezért csak hálátlanságot kapott viszonzásul.

Jelleme
Férfias, makulátlanul becsületes, büszke, lovagias, egyenes, szókimondó. Az apja azt akarta, hogy a bécsi udvar konzervatív politikáját támogató főnemes (aulikus)[1] legyen belőle. Kezdetben a forradalommal sem rokonszenvezett, nem politikus alkat, hanem igazi katona, akit a császárnak tett esküjén és a feletteseitől kapott parancson kívül a lelkiismerete irányított. Az édesanyját rajongva szerette, felnőtt férfiként is hallgatott a szavára. A huszárjait megbecsülte, parancsnokként kiállt értük. Az egyszerű közkatonák és Ödön bátyjának példája ébresztette rá arra, hogy hol a helye. Huszárszázadát kalandos és veszélyekkel teli úton hazavezette Magyarországra. Bátran és önfeláldozóan harcolt a szabadságharcban, ahol a tavaszi hadjárat több ütközetében is részt vett. Erős igazságérzete néha hirtelen haragra gerjesztette, Ödönnel még forradalmi párbajt is vívott Buda ostromakor.

A nőkkel szemben udvarias, tisztelettudó. A történet elején nőcsábász hírében állt, de miután megismerkedett Liedenwall Edittel, megismerte az igazi szerelmet, hozzá mindhalálig hűséges volt. Boldog családi életet éltek gyermekeikkel együtt. Nevelt fiával, Palvicz Károllyal szemben türelmes, megbocsátó, korrekt.



Baradlay Richárd

A három Baradlay fivér közül a második, akit apja nyolcéves korában katonaiskolába adott. A bécsi huszárezrednél hadnagyként szolgált, amikor a forradalmi események a császári fővárosra is ráköszöntöttek. Ezredével sikeresen működött közre a rendfenntartásban, és a hivatásos katona fölényével nézett le a nemzetőrökre és a diáklégióra. Meg is maradt volna a rend és a császári ház hűségén, ha anyja októberben rejtekúton és álöltözetben be nem hatol Bécsbe, s meg nem győzi fiát, hogy a szabadságáért küzdő Magyarországon a helye. Richárd huszárcsapatával együtt kalandos, nyaktörő úton kűzdötte át magát a Kárpátokon keresztül, végigkűzdötte a szabadságharc csatáit, részt vett Budavár ostromában. Világos után Haynau fogságába esett, és a halálos ítéletet várta, amikor a véreskezű táborszernagy szeszélyes döntése folytán kegyelmet kapott. Bécsbe sietett, hogy kiszabadítsa a Plankenhorst házból szerelmes menyasszonyát, Liedenwall Editet, és feleségül vette. Számításon felül tetemes hozományhoz is jutott. Felkutatta és magához vette vitéz ellenfelének, Palvicz Ottónak szomorúan kallódó fiát, s a maga gyerekeivel együtt nevelte fel, bár ezért csak hálátlanságot kapott viszonzásul. Richárd jellemének alapkészlete a katona erényein kívül a makulátlan becsület, büszkeség, lovagiasság, egyenesség és a ronthatatlan jó kedély. Nem aulikus érzelmű, mint apja kívánta volna látni, de a forradalommal sem igazán rokonszenvez. Nem politikus alkat, hanem katona, akit becsületén kívül a parancs irányít. Rajongva szeretett anyjának a szava, majd saját egyszerű huszárainak s utóbb Ödön bátyjának a példája ébreszti rá, hol a helye és mi az igazi kötelessége, s attól fogva nincs nála bátrabb és önfeláldozóbb katonája a szabadságharcnak.