Kosztolányi novellái gyakran tükrözik azokat a tanokat, amelyekkel a bécsi egyetemen
ismerkedett meg, így Freud munkásságára alapozza az 1920-as években írt regényeinek és az
1930-as években írt novelláinak nagy részét.
Az általam elemzett novella is a lélek rejtelmes világát hivatott megismertetni az
olvasóval. Suhajda egy szegény hivatalnok, aki a nyári melegben a Balatonon tölti
szabadságát a feleségével és a fiával, Jancsival. Az író jól leírja szereplőinek külső és belső
tulajdonságait egyaránt. A jóindulat nélküli apa, az imádnivaló anya és a kiszolgáltatott fiú
története ez. A cím szorosan kapcsolódik a történethez, pontosan meghatározza a tragédia
helyszínét.
A novella témája az apa és a fiú kapcsolatáról szól. A családban a felnőttek elvárása a
jobb jegyre a gyerekkel szemben, valamint a gyerek alárendeltsége és függése a szülőtől jól
megmutatkozik a műben. Fontos szerepe van annak, hogy fiú szereplő van a novellában,
mert így az apával való kapcsolata az uralkodó. Az ő szava és példája az útmutatás, amelyet a
fiúnak követnie kellene egy egészséges és normális családban.
A novella cselekménye azzal indul, hogy az apa elindul fürödni a tóra. Nem akarja
magával vinni a fiát, mert haszontalannak tartja, mivel megbukott latinból, és nem tanul
rendesen. Ez valóban így is van, mivel a fiú azóta sem igyekszik pótolni a hiányosságait. Az
apa és a fiú egymás iránti érzései adják a novella alapkonfliktusát. A fiú fél az apától, aki
pillanatok alatt felhergeli magát, amint a fia szóba kerül. Azonban nem volt számára
kellemetlen a harag, amit a fia iránt érez, inkább élvezte az élénkítő pezsgést, ahogy az
szétárad a testében. A fiú egyetlen mentsvára az anya, aki szeretettel és jóindulattal fordul
egyetlen gyermeke felé. A fiú érzelmei ellentétesek az anyával és az apával szemben, imádja
az anyját. A szülők párbaja végül az anya győzelmével ér véget. Az apának el kell vinnie
fürödni a fiát, így a fürdéstől való eltiltása ezzel semmissé válik: megszégyenül családfői
mivoltában. Nem szól semmit, egyelőre visszafogja magát, de csak a feleségével szemben. Ez
a harag és szégyenérzet később a fiával szemben fog előtörni. Jancsi kezdetben boldog volt,
hogy fürödhet. Suhajdáné is tud a konfliktusról apa és fiú között, és próbálja férjét
felszólítani, hogy bocsásson meg a gyereknek.
Suhajda útközben a fiával érezteti hatalmasságát, hogy a benne lévő konfliktust
levezesse. Otthagyja Jancsit, aki úgy siet utána, s óvatosan lopakodik apja mellé, mint egy
kutya, akinek attól kell tartania, hogy a gazdája bármely szeszélye miatt belerúghat. Az apa
magába zárkózik, kizárja a fiút, mintha ott sem lenne. Nem tudni pontosan, hogy azért teszi,
mert ezzel is meg akarja bántani, vagy csak magában le akarja rendezni a felgyülemlett
megbántottságot és szégyenérzetet. Jancsi inkább visszafordult volna érezve a felgyülemlett
feszültséget, de már nem merte megváltoztatni a döntést, amit úgy harcolt neki ki az anyja,
ezért maradt. Útközben az apa találkozik régi ismerőseivel, akiknek a szokott nyájassággal
köszön. Itt megmutatkozik kétszínűsége is. Suhajda rossz tulajdonságainak sokasága, melyek
lépésről lépésre fedik fel magukat a novella során, nem adnak okot a gyermek tiszteletére,
csak a félelmét és apjával kapcsolatos rossz érzéseit táplálják.