Azt jelenti, hogy beadták apácákhoz hogy ők neveljék Isten szeretetére és szolgálatára. Hogy állandóan Isten legyen a szeme előtt, dolgozzon bármit zokszó nélkül és imádkozzon.

Az van mögötte, hogy az ókorban meg még a középkorban is áldozatot volt szokás "bemutatni" az Istennek azért, hogy segítsen valamiben. Ez az áldozat valamilyen becses, értékes dolog kellett legyen, amiről az áldozó lemondott. Általában a feláldozott dolgot (pl. bárányt) megölték, vagy valamilyen értékes ruhát elégettek, stb.

A legértékesebb a gyermekünk. IV. Béla a tartárjárás során azzal kereste Isten segítségét, hogy feláldozta lányát. Nem megölte, hanem zárdába adta. Margit nem élhette a normál lányok életét, nem mehetett férjhez, mindig Istent kellett imádságaival szolgálni.