1663–64. évi Habsburg-török háború alatt folyamatosan zajlottak a béketárgyalások a két fél között. Az udvar soha sem akarta a háborút s mindent elkövetett, hogy a törökkel megegyezzen.
A törökök felett 1664. augusztus 1-jén aratott szentgotthárdi győzelmet az udvar csak alkalomnak használta, hogy régi szándékát megvalósítsa. A császári követ augusztus 10-én találkozott a török nagyvezérrel, s 1664. augusztus 10-én I. Lipót magyar király (ur. 1657-1705) és IV. Mehmed oszmán szultán (ur. 1648-1687) követei megkötötték az 1663–64. évi Habsburg-török háborút lezáró vasvári békeszerződést.
A béke szövegének alapját a zsitvatoroki béke szövege alkotta, amit a vasvári az azóta kötött szerződésekkel együtt megerősített, és néhány új ponttal egészített ki. A lényege, bizonyos egyensúlyi helyzet fenntartása volt a két hatalom között (területi felosztások). A békekötés a magyar nemességnek nagy csalódást okozott, mivel a magyar szempontokat és Magyarország érdekeit mellőzte, viszont az osztrák érdekeknek megfelelt. Tartalma miatt a későbbiekben a „szégyenteljes” jelzővel illették. A békével így előnyösen zárult a törökök számára a háború, mivel a győztes csata ellenére megtarthatta hódításait.