Babilon királya, Nabukodnozor, csináltatott egy arany állóképet és megparancsolta, hogy mindenki imádja. Aki pedig nem borul le és nem imádja, azokat vessék égő tüzes kemencébe.

Amikor Nabukodonozor megtudta, hogy Sidrák, Misák és Abednegó nem hajolt meg, nagy haragra gerjedt és kérdőre vonta őket. Ők pedig azt válaszolták, hogy a mi Istenünk, akit mi szolgálunk, ki tud minket szabadítani az égő, tüzes kemencéből, de ha nem tenné, akkor se szolgálnánk és imádnánk mást.

Erre a király meghagyta, hogy hétszer erősebben fűtsék be a kemencét. A katonák, akik a tűzbe vetették a három megkötözött férfit, meg is haltak a nagy hőségtől. Viszont a király azt látta, hogy Sidrák, Misák, Abednegó és egy negyedik férfi, aki olyan, mint valami isten fia, sértetlenül sétálgat a lángok között.

Nabukodonozor erre kihívta őket a tűzből és ezt mondta: Áldott ezeknek Istene, aki elküldte az ő angyalát és kiszabadította az ő szolgáit, akik őbenne bíztak.
A király aztán Sidrákot, Misákot és Abednégót nagy tisztességre emelte Babilonban.