A 20. század kezdetére Európa legfejlettebb országai gazdasági és katonai hatalmukat a Föld legtávolabbi területeire is kiterjesztették.
A vezető európai államok kereskedelmi raktárak és katonai támaszpontok sorát hozták létre Ázsia és Afrika part menti vidékein. Később a szárazföldek belső területeit is elfoglalták, és gyarmatokká alakították azokat. Az ott élő népeket leigázták, és gyakran európai szabályokat és szokásokat vezettek be. Hatalmas területek kerültek Nagy-Britannia és Franciaország ellenőrzése alá.
A hódítások okai és céljai
A gyarmatosítás oka, hogy a fejlett európai gyáripar jelentős nyersanyaglelőhelyeket remélt a még ismeretlen területeken. A nagy kereskedelmi vállalatok a gyarmatok terményeinek (például a tea, gyapot, selyem, kávé,) Európába szállításából, illetve az európai árucikkek gyarmatokon történő eladásából számítottak jelentős bevételekre. Minden ország igyekezett fegyveresen biztosítani kereskedelmi útvonalait valamint a gyarmatokon élő állampolgárai biztonságát. A katonai jelenlét megkönnyítette a további terjeszkedést a távoli földrészeken.
A meghódított területeket nyelvi, vallási és politikai megosztottság is jellemezte. Az európaiak technikai fölénye megmutatkozott a modern fegyverek terén is t. A gyarmatosítás következtében az elfoglalt területek modernizálódtak. Vasúthálózatok épültek, sok helyen európai mintájú iskolarendszert vezettek be. A meghódított lakosság döntő részének az életkörülményei azonban nem javultak. Az európai kereskedők és a fejlett gyáripar megjelenésével tömegek vesztették el addigi munkájukat. Sokan maradtak mezőgazdasági művelésre alkalmas föld nélkül. A kiirtott erdők és az elhanyagolt csatornák miatt árvizek is pusztítottak. Nőtt az elszegényedés, gyakori volt az éhínség.