Ha jól gondolom, hogy ez az Ágnes asszony, akkor

13) Megölte a férjét
14) Mert a bíróság számára egyértelmű volt, hogy Ágnes megőrült
15)
„Jaj, galambom, hogy’ mehetnék,
Míg e foltot ki nem mostam!” - Ez tulajdonképpen a kezdet, azt mondja, hogy nem mehet a börtönbe, amíg nem mosta ki a vérfoltot

"Mert, alighogy félre fordul,
Rémek tánca van körűle;
Ha ez a kis fény nem volna,
Úgy gondolja: megőrűlne." - A börtönben "rémeket lát", de nem csak szó szerint - újra és újra látja azt, ahogy megöli a férjét.

"Szöghaját is megsimítja
Nehogy azt higgyék: megbomlott." - Ez egy tudatalatti dolog, az, hogy a teljesen sima "szöghaját" is simítja, arra utal, hogy egy hibátlan külsővel próbálja elrejteni a háborodott "belsőjét".

"Körültekint Ágnes asszony,
Meggyőződni ép eszérül;
Hallja a hangot, érti a szót,
S míg azt érti: „meg nem őrül.”" - Itt már csak győzködi magát, hogy nem fog megőrülni

"De amit férjéről mondtak
A szó oly visszásan tetszik;" - A visszásan tetszik itt arra utal, hogy szinte már fel sem fogja, mit mondtak a férjéről; csak az világos neki, hogy örökre börtönbe fog kerülni.

"„Méltóságos nagy uraim!
Nézzen Istent kegyelmetek:
Sürgetős munkám van otthon,
Fogva én itt nem űlhetek.”" - Itt lesz nyilvánvaló mindenki számára, hogy megőrült, hiszen ebben és a következő versszakban kb kijelenti, hogy őt nem lehet börtönbe zárni, mert otthon várja a mosás.

"„Mocsok esett lepedőmön,
Ki kell a vérfoltot vennem!
Jaj, ha e szenny ott maradna,
Hová kéne akkor lennem!”" - Ugyanez

"S Ágnes asszony a patakban
Lepedőjét újra mossa;
Fehér leplét, tiszta leplét
A futó hab elkapdossa.

Mert hiában tiszta a gyolcs,
Benne többé semmi vérjel:
Ágnes azt még egyre látja
S épen úgy, mint akkor éjjel." - Ez a két versszak már inkább csak a kiteljesedése az őrületnek - már rég kimosta a vérfoltot a lepedőből, de ő még mindig látja; soha nem fogja tudni elfelejteni - vagy feldolgozni -, mit tett.