Az elbirtoklás a dologi jog egyik legősibb intézménye, amely elméletileg arra szolgál, hogy segítségével a polgári anyagi jogi jogalkotás levonja az idő jogviszonyokra gyakorolt hatását. Elbirtoklás útján megszerzi a dolog tulajdonjogát, aki a dolgot ingatlan esetén tizenöt, ingó dolog esetén tíz éven át sajátjaként szakadatlanul birtokolja.
Az elbirtoklás bármikor megszakítható a tulajdonos részéről, melynek során elegendő csupán gyakorolnia a tulajdonosi jogait, végső esetben azonban a bírósághoz is fordulhat a dolog kiadása végett. Ilyen beavatkozás esetén a szakadatlan elbirtoklás félbeszakad, és az elbirtoklási idő újra kezdődik.
Az elbirtoklás megszakad, ha a tulajdonos a dolog kiadása iránti követelését bírósági úton érvényesíti; a tulajdonos a dologgal kapcsolatban tulajdonosi jogát gyakorolja; vagy a birtokos a birtokot akaratán kívül elveszti, és azt egy éven belül nem szerzi vissza, vagy egy éven belül nem kéri a bíróságnál, hogy a dolog újabb birtokosa a dolgot adja vissza.

Ha az elbirtoklás megszakad, a birtoklásnak addig eltelt ideje nem vehető figyelembe, és az elbirtoklás a megszakadást okozó körülmény elmúltával újból kezdődik.