olyan telek után szedték, amelynek a kapuján egy megrakott szénásszekér be tudott menni és meg tudott fordulni, ezért nevezték kapuadónak is. Összege 1339-től az ekkor bevezetett új értékálló váltópénzben 18 dénár volt.

I. Mátyás 1467-es pénzügyi reformja során a hivatalosan „kamara haszná”-nak nevezett kapuadót a „királyi kincstár adója” elnevezésű, a köznyelvben füstadó vagy füstpénz néven emlegetett adó váltotta fel.

A füstpénzt már II. Andrásnál is megjelent de komolyabban Hunyadi Mátyásnál említi a tankönyv.
A lényege az, hogy házanként kellett fizetni a meghatározott adót.
Ezzel szemben áll a kapuadó, ami annyit tesz, hogy az összeget csak telkenként kellett befizetni.
A füstpénz gazdaságosabb hiszen egy telken több ház is állhat, így az első nagyobb bevételt biztosít az ország számára, mint a kapuadó.