Mennek, mendegélnek Déva vára felé


Most tél van és csend és hó és halál.A föld megőszült”


Akkor is oly csendes, méla éjszaka volt, / Akkor is oly tisztán csillogott le a hold.


Jöttem a Gangesz partjairól,/ hol álmodoztam déli verőn. / A szívem egy nagy harangvirág, / s finom remegések az erőm.


Bércre hág és völgybe száll...


Képzeld, annyira borzalmas hangja volt az énekesnőnek! Olyan hamis volt, hogy szinte már fájt.Ez volt életem legjobb koncertje.


Néhány halk szó röppen./ Duzzadt piros csönd.


Mit rákentek a századok, / Lemossuk a gyalázatot!


A kórház nem tudta fogadni a betegeket.


Levelek lengenek, akár a / színarany ringó-szárnyak.


Küzdött a kéz, a szellem működött,Lángolt a gondos ész, a szív remélt”


Röpülni akar a bokor,/ próbálgatja szárnyát a szélben.


sos