Ady Endre: A föl-föl dobott kő

Föl-földobott kő, földedre hullva,
Kicsi országom, újra meg újra
Hazajön a fiad.
Messze tornyokat látogat sorba,
Szédül, elbusong s lehull a porba,
Amelyből vétetett.

Mindig elvágyik s nem menekülhet,
Magyar vágyakkal, melyek elülnek
S fölhorgadnak megint.

Tied vagyok én nagy haragomban,
Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban
Szomoruan magyar.

Föl-fölhajtott kő, bús akaratlan,
Kicsi országom, példás alakban
Te orcádra ütök.

És, jaj, hiába mindenha szándék,
Százszor földobnál, én visszaszállnék,
Százszor is, végül is.

1. Melyik alliteráció készíti elő a vers hangulatát az első szakaszban?
2. Miben látod a vers legfőbb szemléltető eszközét?
3. Milyen ellentét érzékelteti a Nyugaton megcsodált fejlődés s az itthoni földhözragadtság közti különbséget?
4. Milyen ellentmondást fejez ki a -Mindig elvágyik s nem menekülhet- sor?
5. Miért érezzük a vers csúcspontjának a negyedik versszakot?
6. Milyen egymással ellentétes érzelmeket fejez ki ez a versszak?
7. Az utolsó előtti szakaszban visszatér a verskezdő kép, de az első változathoz képest módosul a versszak - Milyen fokozás rejlik ebben a módosulásban?
8. Mivel fejezi ki a vers beszélője a két utolsó versszakban azt, hogy nem tud ellenállni a szívében uralkodó hazaszeretetnek?