Sziasztok! Nagyon sürgősen kéne erről egy rövid beszámoló.
Lengyel János TANÁCSTALANUL
Mit keresek ezen a világon? Mit találhatok, és miért vagyok
egyáltalán itt?
Tegnap azt hittem, ma választ találok a kérdésre, de a sötétség, amely
körülvesz, még töményebbnek tűnik a reggeli sugárzásban, amivel a
Nagytestvér simogatja planétánkat.
Nagy a kísértés, elintézni a dolgot egy laza kézmozdulattal, s rohanni
a villamoshoz. Mert mindig rohanni kell. Az élet órája bennünk ketyeg,
ha lazsálunk, lemaradunk. Mégse szabadulhatok.
Velem jön, mert bennem gyökerezik, és folyton szembesülnöm kell
újrasarjadt lényegével: mit keresek a világon?
Boldogságot? Karriert? Másféle sikert? Pénzt? Nőt? Békét? Hazát?
Szó se róla, mind-mind jól jönne, mert eddig egyiket sem birtokoltam.
Az ember arra vágyik, ami nincs neki. Közben tönkremegy minden,
ami már az övé. Aki magát nem becsüli, hogyan várhatja el másoktól?
A mások másak és mindig mást akarnak. Mi mást is tehetnének
máskülönben. Más különb, mint ők? Ezt mégse fogadhatják el.
Jó példa erre Oszama bin Laden, aki dollármilliókkal bírt. Járta a
világot, szórta a pénzt, minden nőt megkaphatott. Férfi ak milliói cseréltek
volna vele, de neki nem ez kellett. Másra vágyott, mert érezte, hogy élete
minden külsőség dacára üres. Megtöltötte hát vérrel és szenvedéssel.
Turbánt tekert a fejére, fegyvert ragadott és hadat üzent a világnak. Amit
már kiélvezett, kiismert és már csak undorral tekintett rá. Kopár hegyek
közt, sötét barlangokban bujkálva harcolt egy tébolyult eszméért; a
pénz hatalmát a rettegtetés hatalmára cserélte. A hatalom örök, mindig
megrészegíti az embert, még ha céltalan is.
Hát igen, az embert leginkább a hatalom igézete hozza lázba. A
hatalomé, ami drog: előbb felemel, aztán elveszejt. De ő maga is ingatag,
kérészéletű. Hatalmak jönnek, hatalmak mennek, de a vágy marad. A
hatalom iránti vágy mozgat hús-vér tetteket.
Csin Si huang-ti hosszú, véres harcok árán hozta létre császárságát.
Fenntartani csak tízezrek lemészárlásával tudta. És mi végre? Mi értelme volt a sok kiontott vérnek, kegyetlen gyilkolásnak? Halála után utódai
hatalma szertefoszlott.
Makedóniai Alexandrosznak sem sikerült világbirodalmat alapítania.
Halála után dinasztiája a történelem süllyesztőjébe került. Örökségén
talpnyalói marakodtak.
Mennyi áldozat – a semmiért.
Karrierje érdekében sok ember bármire képes, de ha már elérte, nem
mindig tudja elviselni a sikert.
Kurt Cobain, a Nirvana rock zenekar énekese pályája csúcsán nem
tudott mit kezdeni a dicsőséggel, hírnévvel, pénzzel – golyót röpített a
koponyájába.
A boldogság mindenki számára mást jelent. Ugyan miért tudna a
kapus együtt örülni a gólt lövő csatárral? A játszmát vesztő sakkjátékos a
nyertessel? Kiütött öklöző a bajnokkal?
Még ha meg is adatik a boldogság érzete – túlságosan illékony.
Egyre világosabb, hogy a kérdés megválaszolhatatlan. De miért
keresek bármit a világon? Érdemes egyáltalán?
A kérdések halmaza egyre nagyobb, míg a válaszok szállásán üresek
a termek.
Ilyen gondolatokkal megfertőzve rovom Budapest utcáit a permetező
ködben. Körülöttem a város zajos forgataga, amit olykor szeretek, máskor
a Pokolba kívánom.
Amit érzek, maga a Pokol. Az ördög vinné el! De ne éppen a legjobb
dolgokat!
Talán nem is túlzok, amikor ezt gondolom.
Fájnak a gondolatok. Az eszemmel itt vagyok. Testi valómban a
jelen azon térbeli koordinátáit töltöm ki, ami nekem íratott elő.
A szívem messze jár, a kies Kárpátok lábainál. Ahol a szó – otthon –
valóban otthont jelent.
Egy hazából két haza lett, de én még mindig csak egy vagyok.
Az egyetlen, aki még lehetek.