Az alábbi versről érdeklődnék:
Lakat van hazánk meggyötört ajtaján!
Tiszta volt az, a magyarok hajnalán.
Véres, pecsét mely minket mindvégig összeköt.
Nemzetünk vörös vére ez, nemzetünk szívéből,
Mely most is lankadatlanul dobog,
hisz egy nemzet csak saját lobogója alatt boldog.

Lakat van áldott ősi lelkemen!
A magyarság kiemelkedett az ősi tengeren.
Újra szelíd az itteni szilaj szellő.
Fehér lett az egykor fekete viharfelhő!
Már nem bánt, simogatja tejszínű lelkemet,
S, nem tombol élteti a magyar földeket.

Lakat van a hazafi szívemen!
Szeretem a hazám, szenvedélyesen,
Maréknyi magyar számomra az összes kincs nekem,
Egy tündöklő csodaszép ország, ez a mindenem!
Csak az ősi remény él régóta bennem,
S, hiszem, hogy láthatom a szomszédnál is zöldebben.


Esetleg ha valaki el tudná nekem küldeni a vers hangsúlyozását a következő e-mailra várom: [email protected]
A VERS JOGVÉDETT FELHASZNÁLNI TILOS!