Fémek általános jellemzése

Az elemek 81%-a fém, a fémek fémrácsba kristályosodnak. A fématomok között delokalizált elektronokkal létrejött kapcsolatot fémes kötésnek nevezzük.

Három alaptípusa van:
-lapon középpontos kockarács (legkisebb része: az elemi cella)
-hatszöges vagy hexagonális rács
-térben középpontos kockarács.

A fémek tulajdonságait alapvetően a fémrács határozza meg. Ezért egyes tulajdonságaik hasonlóak. Szürkék, fényes felületűek, jól vezetik a hőt, az elektromos áramot.

Egyes tulajdonságaik azonban jelentősen eltérnek, mint például a megmunkálhatóság. A legmegmunkálhatóbbak a lapon középpontos kockarácsos fémek (például ezüst (Ag), réz (Cu), alumínium (Al) ). Legnehezebben a térbeli középpontos kockarács (például vanádium) munkálható meg. Jelentősen eltér olvadáspontjuk: legalacsonyabb a higanyé, legmagasabb a wolframé. Eltér keménységük is: az alkáli fémek késsel is elvághatóak, míg a legkeményebb a titán. Vezetőképességük mértéke is eltér, legnagyobbal az ezüst és a réz rendelkezik. A fémeket gyakran ötvözetben használják, például acél = vas (Fe) +szén (C) , bronz = réz (Cu) +ón (Sn).